3.rész

- Ó, èrtem! Figyelj, Louis! Én hogyhogy látlak? Anna és Kriszti nem lát tèged! Én ezt nem értem! - értetlenkedtem. Louis elgondolkodott. - Grétaa!! Ha nem jössz, akkor mi kimegyünk! A bejáratnál fogunk várni! - közölték velem kiabálva a lànyok. - Okéé! - kiabàltam vissza, majd visszafordultam Louis felé. - Talàn nagyon régi rokonok vagyunk... Vagy nem tudom. Lehet, hogy szimplán csak egy átlag feletti, különleges lány vagy! - mondta mosolyogva, mire elöntötte az arcomat a pír. WOW, egy helyes szellemsrác flörtöl velem. Erre nem tudtam mit mondani, csak a korhadt padlót bámultam.  Egy jó félórát tuti beszélgettünk, majd elköszöntem tőle, mert mennem kellett. - Nah, akkor szia! Holnap suli után ha gondolod, beugorhatok egy kicsit! - indultam kifelé. - Várni foglak! - kacsintott rám. Ahoz képest, hogy kb. 100 éve élt, eléggé képben van a 21.század viselkedésével. "" Intettem neki egy utolsót, majd kimentem. Kinnt a lányok már vártak rám. - Na végre! Mi tartott ennyi ideig? - meredt rám Kriszti. - Semmi! - legyintettem. Otthon kérdezősködtem ès kiderűlt, hogy nekünk nem voltak külföldi rokonaink, csak magyarok. Hmm... Akkor "egy átlag feletti, különleges làny vagyok".:) *màsnap a suliban* Amikor beértem a suliba, Zoli (egy srác aki mindenáron fel akar szedni) idekiáltott nekem. - Hé, cica! Délután nem megyünk el valahova nyomulni?  Komolyan, a srác azért mert helyes azt hiszi, hogy akkor ő itt valaki. Pedig egy bunkó paraszton kívűl senki. - Bocs, de illetéktelen senkikkel nem állok szóba és nem megyek sehova nyomulni! - válaszoltam rá sem nézve. Az udvaron többen "húú"- zn. Az egyik srác meglökte Zoli vállát. - Fúú, haver most jól beoltottak! De most komolyan! Egész nap, minden órán Louis járt a fejemben. Nagyon helyes, csak egy baj van...hogy szellem. Egy szellemmel hogy csókolózol, hogy öleled meg és hogy fogod meg a kezét? Ahj... Meg amúgy is, nem hiszem, hogy Louis-nak bejövök.