5.rész

...megcsókolt! ZOLI!! Na ne má'! Komolyan azt hiszi, hogy bármit megtehet? Annyira feldúlt lettem, hogy ököllel bevertem neki egyet, mire Zoli repült pár métert.
- Ez fura! - gondoltam magamban.
Louis ezt az egészet végignézte, a döbbenettől pedig tátva maradt a szája.
- Furcsa dolgok történnek velem mostanság! - állapítottam meg magamban.
Körbenéztem. Mindenki döbbenten/gyűlőlködve meredt rám. Nem bírtam tovább...elszaladtam.
Este Louis nem hozta szóba a minap történteket, csak olvasgattuk a könyvet. Egyszer csak lépteket hallottam a szobám felé. Gyorsan a párnám alá rejtettem a könyvet.
- Grétaa! Most mesélte az osztályfőnököd, hogy megütöttél egy ártatlan srácot! - ordította anya mérgesen.
- Ártatlan?! De anya, hisz akaratom ellenére megcsókolt! - hitetlenkedtem.
- Nem érdekel! Akkor sem kellett volna megütnöd! Két hét szobafogság! - mondta, majd elindult kifele.
- De anyaa!!! - kiáltottam utána, de hiába.
Két hét szobafogság! Ez nem lehet! Ma van telihold! Nincs más választásom...ki kell szöknöm!
Amikor anya elaludt, kimásztam az ablakomon (még jó, hogy nem emeletes a házunk) és Louis-szal elmentünk a közeli tóhoz. Tudom, hogy undorítók az összetevők, de Louis-ért bármit megteszek!
Na szóval megszereztem az első összetevőt (a béka ürüléket), majd gyorsan visszasiettem a szobámba.
Másnap, amikor bementem a suliba, mindenki szúrós szemmel méregetett. Az egyik órán a hátam mögött meghallottam valamit, ami így hangzott:
- Ez tuti, hogy egy mutáns!
Ebből elég! Hátrafordultam és visszaszóltam a srácnak.
- Nem vagyok mutáns! Ha valakit mutánsnak kéne nevezni, akkor nyugodtan nézz csak tükörbe!!
A srác hátrahőkölt, és védekezően felemelte mindkét kezét.
- Nyugi van! Nem szóltam!
Ekkor jöttem rá, hogy gondolatolvasó is vagyok. Ahogy erre rájöttem, hangos zsivaj keletkezett a teremben, pedig senki se szólalt meg. Hallottam , hogy mit gondolnak rólam, ami meg kell hogy mondjam, nem volt túl kellemes. Nem bírtam tovább, kirohantam a folyosóra.