6.rész

Szerencsére a tanár nem jött utánam. Még csak az kéne! Hah, még hogy mutáns vagyok...! Mondja ezt az, aki úgy néz ki , mint a Notredámi toronyőr. Pff... A folyosón elgondolkodtam.
- Most már nagyon fura dolgok történnek velem. Látok olyasmit amit egyáltalán nem kéne, borzasztóan erős és gondolatolvasó is vagyok. - gondoltam magamban.
Vége lett az óráimnak (huh!) így elindultam hazafele. Persze egész úton kattogott az agyam. Mi történik velem?? Ez az egész akkor kezdődött, amikor bementem abba a kastélyba...talán mégis valamilyen természetfeletti erők vannak ott bent. Lehet azért láttam Louis-t is, de...még mindig nem értem azt, hogy akkor Anna és Kriszti miért nem látta? Valami nagy gond lehet velem... Épp egy sötét utcán sétáltam, amikor valaki a nevemet suttogta...brrr, még a hideg is kirázott a hangtól. Louis most nem volt velem.
- Gréta, Gréta! - szólongatott alig hallhatóan valaki. Jézusom! Vajon ki lehet az? És honnan tudja a nevemet??!?
Gondolkozás nélkül a hang irányába kezdtem elindulni. A félelmemnél (mint mindig "" ) megint erősebb volt a kíváncsiságom. Beljebb mentem míg egy sikátorhoz nem értem. Minden sötét volt és hátborzongató. Persze nagyon féltem, de kíváncsi vagyok! Ebben a pillanatban nekifutott a lábamnak egy jó dagadt és randa patkány...nagyon hasonlított arra a srácra, aki mutánsnak nevezett. "" Még mindig nem értem, hogy, hogy voltam fizikailag képes akkorát ütni Zoliba, hogy ő szó szerint elrepült. Mondjuk ha jobban belegondolok...megérdemelte. Huh...pár nap múlva megint telihold lesz. Azért nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy az a trutyis kotyvalék , amit az összetevőkből kell majd összekotyvasztanom, tényleg élő embert csinál-e Louis-ból. Remélem akkor tudunk.majd beszélni, arról, hogy ezután mi lesz velünk... Ekkor nagyon furcsa szagra lettem figyelmes. Olyan volt mint a hagyma mézbe mártva. Brr...