#‎A‬ szellemkastély#

#‎A‬
szellemkastély#

Már kicsi korom óta érdekel, hogy milyen lehet az a kastély belülről. Sokszor be akartam menni, de nem mertem, ahogy a barátaim se. Sok sztorit hallottam már erről a kastélyról. A falubeliek "szellemkastélynak" hívják. A suliban vannak akik totál dinkának néznek, amiért én elhiszem ezt a sok zagyvaságot, de szerintem ebben a kastélyban van valami.. Hogy is mondjam, természet feletti. Már vagy száz ève üresen áll és elég hátborzongatò látvànyt nyújt, főleg este. Brr.. Ma elterveztem, hogy akkor is bemegyek, még akkor is ha Kriszti meg Anna nem tart velem. Ők annyi horrort néznek, hogy képtelenek a kastély 10 méteres körzetèben nyugodtak maradni. Jó bevallom én is be vagyok tojva, de a kiváncsiságom sokkal erősebb, mint a félelmem.
Itt állok a kastély korhadt fa ajtaja előtt.
- Jól meggondoltad te ezt az egészet? - meredt rám Kriszti.
- Igen! - feleltem határozottan.- Olyan règóta várok arra, hogy megtudjam mi is van ebben az elhagyatott kastélyban, hogy muszáj bemennem! Még választhattok, jöttök ti is vagy itt fogtok ácsorogni? - pillantottam rájuk.
- Én maradok! - vágta rá kapásból Anna. Hmm... Gondoltam.
- Èn megyek veled! Azért mégsem hagyhatlak egyedül bemenni ebbe a ... Félelmetes.. És baromira ilyesztő kastélyba! - kerekedett felül a félelmén Kriszti.
Anna habozott pár másodperci, majd beadta ő is a derekát. Vonakodva bár de beadta ő is.
Az ajtó hangosan nyikorogva nyílt ki, bent sötét volt, ami még ilyesztőbbé tette ezt a helyet. Mindenhol pókhálóba botlunk. Pfúj.. Utálom a pókokat. Egy kis sarokban megpillantottam két vörösen világító pontot. Na jó, lehet en vagyok a hülye de tökre hasonlított egy vérfarkas vagy egy vámpír szemeire. Szinte hallottam, Kriszti és Anna heves szívdobogását. Gondoltam megviccelem egy kicsit őket. Kinyújtottam a karom és a másik oldalukat megböködtem. Erre persze mind egyszerre visítottak fel.
- Mi ez? Jaj valami hozzám ért! - forgolódott ijedten Anna.
- Ahj ne hülyéskedjetek már! Inkább nézzük meg, hogy mi lehet ott fönt!.- mutattam az emeletre. A lépcső elég veszélyesnek tűnt, de még ez sem tántorított el!