8.rész

A könyvben egy új oldal jelent meg, ahol leírják az amiták történetét...
Az amiták réges-régen éltek. Ők voltak az első alakváltók. Békében éltek és mind az 5 elemet ( tűz ,víz, jég, levegő, föld) elsajátították. Egyszer rátámadtak a vámpírok. Megölték a vezért és így a nép szétszóródott. De a mai napig is vannak akik leszármazottai a törzsnek. Nekik kell ( pontosabban nekem) megvédeniük a földet Brendon vámpír királytól. Viszont ehhez el kell sajátítaniuk az öt elemet.
felvetődött bennem a a kérdés, hogy: Mégis hogyan kell elsajátítani?
A válasz a könyvben folytatódott:
Tesztek lesznek hogy biztos méltó leszek- e rá:
" -tűz = jószívűség
- jég = bizalom
- föld = őszínteség
- víz = kedvesség
Ha ezeket teljesíted, akkor méltó lehetsz rá, hogy megküzdhess Brendon királlyal!" - állt a könyv rejtett oldalán.
Louis-szal azon kezdtünk el kattogni, hogy, hogyan fogok átjutni a teszteken.
Éjfélig olvastuk a könyvet majd elaludtunk. Álmomban meglátogatott egy kék sárkány és figyelmeztetett , hogy vigyázzak magamra mert szörnyek leselkednek rám. Hú, kék sárkány. Egyszerre volt ez az álom nevetséges és nyugtalanító. De azért egy kérdés felvetődött bennem: Miért pont én?
Az erőmet (még mindig nehezen hiszem el, hogy egy alakváltó vagyok) a suliban mindig féken tartom, bár nagyon nehezen, mivel a Zolival történt incidens után nagyon sokan bántanak, ugyanakkor sokan félnek is tőlem. Vigyázok, nehogy valaki rájöjjön arra, hogy valamiféle lény vagyok.Féltem. Féltem hogy ha megtudják, akkor ki fognak rekeszteni.
Már egy hete hogy gyakorlom a levegő erőmet. És a jó hír az hogy megszereztük a második összetevőt a kotyvalékhoz, a tevenyelvet. Elég nehéz volt megszerezni ,de sikerült.
Azóta is az az álom cikázott előttem. Hogy hogy veszélyben vagyok? Nem értem.
Este anya megkért, hogy mennyek el a közeli kisboltba kenyérért. Mivel még mindig szobafogságban vagyok és szeretném anyát meglágyítani, mondtam hogy szívesen elmegyek.
Amikor már hazafele mentem, megint rám talált az a fekete ruhás vámpír, mármint pontosabban nem vett észre, mert épp egy fiatal vámpírsrácra támadt. Az erőm segítségével, sikerült megint legyőznöm, annak ellenére hogy erősen vérzett a karom és az oldalam. A szám se nézett ki túl jól.
- Jól vagy? Tudom hogy az ellenséged vagyok(vámpír) csak muszáj volt tennem valamit! - mosolyogtam rá.
- Igen jól vagyok. Köszönöm! - pirult el majd összeesett.
Valamit tennem kell!! Gyorsan elővettem a kenyeret amit vettem és beáztattam a saját vérembe( tudom hogy ez undorító de a srác rászorult.) , majd odaadtam neki. Meg kell jegyeznem hogy még összeverve is nagyon helyes volt a fiú "" Kis idő múlva jobban is lett. Belém egy erős fuvallat csapott meg és nagyon erősen kezdett el szúrni a mellkasom. Összerogytam és elveszítettem az eszméletemet...