9.rész

Nem emlékszem semmire, csak arra, hogy összeestem, onnantól semmi. Arra ébredtem, hogy iszonyatosan fáj a fejem. Kinyitottam a szemem, mire a helyes vámpírsráccal, jobban mondva a gyönyörű szemeivel, találtam szembe magam. Jó azért egy icipicit megijedtem, de csak azért, mert nem számítottam rá, hogy amint kinyitom a szemem a sráccal találom szembe magam.
Felültem és körbe néztem. Most vettem csak észre, hogy egy tök idegen szobában vagyok. - Jól vagy? - kérdezte a srác.
- Ühüm, bár a fejem iszonyatosan fáj! - kaptam a fejemhez. - Amúgy hol vagyok?
- Nálam! - felelte a srác.
Elpirultam a gondolatra, hogy egy nagyon helyes srác szobájában vagyok.
- Khm... Amúgy Olivér vagyok! - mutatkozott be. Végre! Már elég uncsi volt simán a "helyes vámpírsrác" - nak hívni. Olivér...
Ekkor hirtelen eszembe jutott anya. Basszus! Biztos már égen-földön keresett. Még az is lehet, hogy a zsarukat is hívta. Elkezdtem keresni a telefonomat, de Olivér megfogta a kezemet. Az érintésétől az arcszínem vörössé váltott. Ekkor meghallottam a gondolatát: "Milyen aranyos, amikor így elpirul!"
Erre elmosolyodtam. Aranyos vagyok!!! ""Persze Olivér, észbe kapott és elhúzta a kezét. Most rajta volt a sor, hogy elpiruljon. ""
- Ezt hallottad, ugye? - kérdezte mosolyogva.
- Mit? Azt, hogy aranyos vagyok? - vigyorogtam. - Nem, nem hallottam! - mondtam komolyan, mire Olivér felnevetett.
- Amúgy nyugi, írtam anyukádnak sms-t! - fura, mintha kitalálta volna a gondolataimat. Jajj, remélem ő nem gondolatolvasó!
- Mit?
- Mondtam neki, hogy egy barátnődnél alszol! - magyarázta.
- Erre mit irt vissza? - érdeklődtem.
- Hogy: és mi van a kenyérrel? - mondta, mire egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.
- Èhs erreh mit irtáhl vissza? - kapkodtam a levegőt nevetés közben.
- Hogy úgy elmerültetek a beszélgetésben, hogy elfelejtetted, mire azt írta vissza, hogy rád nem lehet bízni semmit! - mondta.
Beszélgettünk még egy keveset, majd közöltem Olivérrel, hogy mennem kéne haza.
- Elkísérlek! - állt fel.
Szóval, akkor ketten indultunk e. Sokat beszélgettünk út közben. Nagyon bejön nekem Olivér...talán nála még esélyem is van!