30.rész

Reggel arra keltem, hogy anya a szobájában zajong.

- Khm! - köhintettem.

- Ó! Jó reggelt! A munkahelyemen hívtak, hogy egy hétig Amerikába kell utaznom üzleti ügyben. Imádták a tervemet! - mondta és egy nagy bőröndöt kezdett telipakolni.

Felcsillant a remény a szememben. Elkezdhetem csinálni a főzetet.

- Rendben. Mikor indulsz? - kérdeztem.

- Most. Kifizették nekem a jegyet és csak fel kell szállnom a repülőre - közben kisétált az ajtón egyenesen a kocsihoz. Megvártam, amíg elhajt utána felrohantam a padlásra az összetevőkhöz.

A könyvben megtettem, amit írt és a végén kaptam egy nagyon büdös zöld kotyvalékot. Gyorsan egy befőttes üvegbe raktam az izét és kitakarítottam a konyhát. Majd az oldaltáskámba raktam a befőttes üveget és Louis-hoz vettem az irányt.

Beléptem a kastély öreg, rothadó ajtaján, és… és Becky-vel találtam szembe magamat. „Fú, de utálom ezt az alakváltót! Mihamarabb el kéne tenni láb alól!” – gondolta.

- Köszi! Ezt majd máskor megteheted, de most beszélnem kell Louis-szal! – mondtam könnyedén.

- Micsoda? – értetlenkedett.

De nem foglalkoztam vele. Könnyedén átsétáltam rajta (mivel szele, ez nem okozott gondot), majd felmentem Louis szobájába.

- Szia! Nézd mit hoztam! – nyúltam az oldaltáskámba és elővettem a zöld színű kotyvalékot, ami ha minden igaz, akkor élő emberré változtatja Louis-t.

- Gréta! Tényleg megcsináltad, azok után, hogy olyan bunkó voltam veled még, amikor megjött Becky?

- Hát persze! Ennyi jár neked! Csak egy baj van… hogy ezt a főzetet valahogy meg kell innod! – tartottam felé, de amikor el akarta venni, a keze átsuhant a befőttes üvegen. O-Ó! Hirtelen valami vagy valaki kiverte a kezemből az üveget, ami széttört és a főzet kifolyt. Na ne már!

Nem láttam senkit és semmit, csak annyit, hogy egy fekete árny suhant el.

- Ez meg mi volt? - meredte Louis-ra.

- Nem tudom! Nem láttam semmit! – emelte fel a kezét, amolyan „nem én voltam, ne fogd rám!” stílusban.

Hát akkor most ez van. Újra meg kell szereznem az összetevőket és újra meg kell főznöm a főzetet. Nah, ez is csak velem történhet meg.

Ma megjelent nálunk Laci, így felkészültem arra, hogy felolvasszam a démont. Már a kezemet készenlétbe helyeztem, mert hallottam Laci lépteit a szobám felé. És…amikor benyitott egy szempillantás alatt kiolvasztottam a démont, ami egyenesen Lacira ugrott. Laci úgy ordított, mint egy 5 éves kisgyerek, akitől elvették a cukrot. Egyszerre volt hisztérikus és rémült. Elég jót szórakoztam rajta. Amikor már úgy gondoltam, hogy elé lesz, újra lefagyasztottam a démont. Laci meg sem mozdult, csak vacogott és valamit motyogott. Azt hiszem sokkot kapott. A levegő erőmmel felemeltem és felvittem a padlásra, ahol megkötöztem. Nem hagyhatom szabadon. Még a végén álmomban fog megölni. 

 

Tetszett Izának az ötlete, mert bevált. Talán ezek után le fog szállni rólam és le fog tenni arról, hogy megöljön. Különben találkozik a legnagyobb félelmével, akit mindig a pincében fogok tartani, mert oda nem megy be anya, és nem fog arról kérdezgetni, hogy mi az a medve szerű állat vagy valami, ami a pincében áll, dermedten.

29.rész

Furcsa zajra lettem figyelmes. Meg akartam nézni, hogy vajon ki vagy mi lehet az. Óvatosan, csendben léptem ki a szobámból, mikor a konyhából kiszűrődő hang egyre hangosabb lett. Megnéztem és láttam, hogy egy medveszerű lény éppen a konyhát szedi szét. Démonnak mondanám, és láthatóan keresett valamit. Alig tudtam gondolkozni mivel észre vett és lassan felém kezdett el sétálni , én meg hátráltam. Amikor láttam, hogy ugrik gyorsan a kezemet a démonra szegesztem. Valami nem stimmel, mert a levegőben megdermedt. Fura. Rendbe szedtem a konyhát a démonnal csak utána foglalkoztam. Röviden a démonnal elég csúnyán elbántam. Bementem a szobámba és megnéztem az órát. 3:00 óra volt.

Álljunk csak meg! A konyhát legalább 3 óra kellett mire végül rendbe raktam. És olyan 03:00-kor lettem figyelmes a zajra.

Gyorsan kirohantam az utcára és láttam hogy minden megállt. Mintha megállították volna az időt. Hát ez történt! Megfagyaztottam az időt! Gyorsan vissza akartam állítani csak egy gond volt: NEM TUDTAM HOGYAN KELL!

Bementem a szobámba és az ölembe vettem a könyvet.

Már vagy úgy egy órája lapozgattam, mert nem találtam benne semmit, arról, hogy hogyan lehet visszaállítani az időt, ha megállítottam. Aztán egyszer csak valaki megdobta az ablakomat. Nagyon meglepődtem, mivel lefagyaztottam az időt, akkor meg ki a frász mozog?! Mikor kinéztem Izabellát pillantottam meg. Meglepődtem. Bemászott az ablakon és megvetően méregetett.

- Mégis mit csináltál?! Megálítottad az időt ez...ez egyben csodálatos és veszélyes is! - mondta.

- Hogy lehet visszaállítani? - tértem a lényegre.

- Fel kell olvasztani.

- De nem tudom hogy hogyan! Te nem tudod?

- Aki lefagyasztotta csak ő tudja felolvasztani is.

Felemeltem a kezem és megpróbáltam felolvasztani és sikerült.

- Köszönöm! Csak ezért jöttél vagy segíthetek másban?

- Igazából Laci miatt jöttem. Segítened kell! Megakarom leckéztetni! Tudom, hogy te is nagyon szívesen akarod megverni! - mosolygott.

- Naná! - vigyorogtam gonoszúl.

- Akkor a terv... - kezdte, de megakadt, és a tekintete egyszerre réműlté váltott. -Van...van valami mögötted! - kiabált Izabella.

Hátra néztem és megpillantottam a démont. Hopsz! Elfelejtettem hogy az idővel egy időben kiolvadt.

Gyorsan lefagyaztottam és visszafordultam Izához.

Mind a ketten összemosolyogtunk mivel ugyanarra gondoltunk.

- Szóval a terv! Te küldesz egy levelet Lacinak, hogy feladod magad és amikor a szobádba belép te felolvasztod ezt a medve izét és az ráugrik. Érthető?

- Teljes mértékben! - válaszoltam - Csak még van egy kis dolgom.

Kimentem az ajtón és az utamat a kastély felé vettem. Hogy most jóban vagyunk Louis-szalszeretnék több időt tölteni vele.

Ahogy beléptem a kastélyba nem Louis fogadott hanem Becky.

- Hát te? Mit keresel itt? - kérdezte bályosan. Á-á! Nem fog többé megtéveszteni de nem is akarom felfedni a kis titkát. Hadd kínlódjon.

- Szia! Louis-hoz jöttem. Tegnap kibékültünk. Nem tudtad?

,,A fenébe" - gondolta Becky.

Gondoltam játszok vele egy kicsit.

- Ezt hogy értetted? - kérdeztem.

- Mit? - játszotta az ártatlant.

- Amit gondoltál. Idézem: ,, a fenébe''.

- Nem gondoltam semmit - és ezzel ott hagyott.

Nem foglalkozva Beckyvel felmentem az emeletre Louis-hoz.

Nagy örömmel fogadott és legalább 3 órát beszélgettünk.

- Akkor most Laci is meg akar ölni? - kérdezte.

- Ja, úgy látszik!

Még beszélgettünk pár percet, majd haza indultam. Este 10-kor aludtam el.

-------Másnap-------

A suliban egyszerre támadtak le a diákok.

-Gréta, Gréta! Ezt alá tudod iratni nekem Lacival? - nyújtotta felém egy csaj a pólóját.

- Gréta ezt neked hoztam! - egy másik csaj meg valami csomagot tartott felém.

Életemben nem láttam még ennyi szánalmas verebet! Mostmár nem csak jópofiznak velem, hanem már ajándékokat is adnak. S mindezt egy egy béna rockbanda frontembere miatt.

Mindenkire gonoszul rávigyorogtam, majd amikor már az iskola bejáratánál voltam, megfordultam, így szembe kerültem a lelkesen követő pincsikkel.

- Idefigyeljetek! Marhára nem érdekel milyen csomagokat adtok nekem, meg, hogy most " jajj most kedves leszek, mer tud aláírást szerezni!" Most kijelentem, hogy senkinek nem fogok Lacitól aláírást szerezni! És most nyugodtan bunkózhattok velem, úgy, mint előtte. Képzeljètek! Nem érdekel! - majd felszegett állal tovább álltam.

Épp a szekrényemből szedtem ki a könyveimet, amikor valaki belemarkolt a fenekembe.

"Hmm, elég jó segge van a Vöröskének!" - hallottam meg egyből Zoli gondolatát.

- Szia Cica! Még nekem sem szeretnél aláírást szerezni? - kérdezte, majd megsimogatta az arcomat. Elhúzódtam.

- Nem hallottad, amit az előbb mondtam? Vagy esetleg nehéz a felfogásod? - vontam fel a szemöldökömet.

- Hallottam, csak gondoltam hátha! - vigyorgott. "Bármi áron, de akkor is szerezni fogok egy aláírást! Szóval nincs más választásom...!".

Zoli elkezdett közelíteni. Automatikusan elhúzódtam.

- Ha azt hiszed, hogy ezzel a szánalmas próbálkozással, majd hozok neked aláírást, akkor tévedsz! - mondtam, majd bevágtam a szekrényem ajtaját és otthagytam.

Fújj, de utálom az ilyen nyomulós srácokat. Csak azért ,mert jó a külsőjük, azt hiszik, hogy bármit megtehetnek!

28.rész

Már az úton begyakoroltam, hogy mit fogok mondani, miért jöttem hozzá el. Már pár sarok választott el a kastélytól és Louis-tól, amikor meghallottam Becky hangját. Nem akartam, hogy meglásson, ezért egy fa mögül hallgatóztam. Még jó hogy este van így nem láthat meg.

 - Nem követett senki? - kérdezte egy köpönyeges idegen.

- Senki. Nem is sejtették. - vigyorgott Becky.

- Sikerült beépülnöd?

- A kis alakváltó a barátjának hisz és a legjobb barátjától Louis-tól is elszakítottam. De nem is akárhogy!

- Helyes! Brendon nagyúr boldog lesz.

Úristen!Ezek szerint Becky Brendon kéme? És én a közelembe engedtem? Most még erről nem akarok beszélni senkivel. Legyen ez a mi dolgunk Becky-vel.

El akartam menni, de véletlenül egy gallyra léptem és az egy nagyot reccsent.

- Mi volt ez? - kérdezte az idegen.

Lépéseket hallottam...

Gyorsan le kellett lépnem, ezért a levegő erőmmel felemelkedtem és a tetőre kerültem. Onnan már egyszerűen átugráltam a háztetőkön egyenesen a kastélyhoz.

Megkerestem Louis szobájának az ablakát és bemásztam rajta.

Louis meglepetten és hűvösen kémlelt.

- Mit keresel itt? - kérdezte.

- Csak bocsánatot szeretnék kérni a viselkedésemért. Nem volt szép tőlem. Sajnálom!

- Most igazából fogalmam sincs hogy kamuzol vagy igazat mondasz - mondta.

- Akkor talán ez majd segít! - mondtam majd egy képet mutattam neki az összetevőkről, legalábbis egy még hiányzik de nemsokára az is meglesz.

- Annyira sajnálom! - mondta Louis.

- Akkor...szent a béke? - kérdeztem.

- Naná! - vigyorgott.

Jó látni, hogy megint mosolyog, de... Becky miatt aggódok. Mit fog szólni ha megtudja hogy áruló? Szegény!

--------Otthon--------

Anya éppen sárgarépa főzeléket csinált (fúj!) így szerencsés voltam.

-Szia anya! Kaphatok egy sárgarépát? - kérdeztem mosolyogva.

Anya kérdőn nézett rám.

- Utálod a sárgarépát!

- Dehogy! Nagyon szeretem! - viaskodtam.

Anya úgy nézett rám, mint aki bizonyítékot vár. Felkaptam egy sárgarépát és beleharaptam. Undorodva nyeltem le az első harapást.

- Nagyon finom! - mondtam miközben próbáltam nem kiöklendezni a répát. - el is veszek még eggyet! A szobámban megeszem.

A szobám helyett felmentem a padlásra a többi összetevőhöz.

- Na jó! Mit ír a könyv? Hogy kell csinálni belőle kotyvalékot? - vakartam a fejem.

Azt irta hogy lassú tűzön kell főzni a teve nyelvet és a denevér szárnyat együtt... - itt megálltam.

Szóval még egy tűzhelyet is be kell szereznem... Szuper!

6 órakkor kopogtattak az ajtón. Kinyitottam az ajtót és... Olivért pillantottam meg.

- Szia! Hát te...? - kezdtem.

- Hozz meleg ruhát addig kint várok. - mondta majd megfordult és kiment.

Összepakoltam annak ellenére hogy fogalmam sem volt hogy mit tervez. Ahogy kiléptem az ajtón Olivér felkapott és óriási sebbeséggel futni kezdett.

Egy olyan helyre vitt, ami csodálatos volt. Egy tisztásra. Virág illat terjengett a levegőben és kivolt világítva az a rész ahova vitt.

Ledőltünk a fűre és néztük a csillagos eget. Egyszóval : nagyon romantikus volt.

Már 10 óra volt amikor hazaértem. Nagyon fáradt voltam, így hamar elaludtam. Olyan 2-3 fele különös zajra lettem figyelmes...

27.rész

Olivér elpirult, majd meghallottam a gondolatát: "Ez nehezebb lesz, mint gondoltam! Nem hiszem, hogy képes leszek sokáig távoltartani magam tőle, mert..." .

Úgy tettem, mintha nem hallanák semmit, mert nagyon tudni akartam, hogy miért nem tudja magát tőlem távoltartani. "mert SZERETEM!! Igen, azért mert szeretem!!".

Na jó, itt enyhe szívritmus kimaradásom volt. A szívverésem felgyorsult, az arcom pedig vörös színt öltött fel. Azt mondta, hogy szeret!!

Na jó, gyakorlatilag nem is mondta, hanem gondolta, de akkor is! SZERET!

Nem akarom elveszíteni Olivért és marhára nem érdekel, ha meg akarnak majd ölni ezèrt, de...

- Olivér... - suttogtam, majd lassan felemeltem a fejem ès mélyen a szemébe néztem. - ...én szeretlek! Nem szeretném, ha egy olyan ember miatt, mint Brendon, elhagynál! Ha szeretsz, akkor mellettem maradsz!

Nem zsarolni akartam ezzel, csak kiváncsi voltam, hogy engem választ-e.

- Én is szeretlek! És biztosíthatlak róla, hogy veled maradok! Nálad senki sem volt még fontosabb számomra! - majd, mint aki eddig is alig bírta ki, hogy ne tegye meg...szenvedélyesen megcsókolt.

A csókjától az egész testem megborzongott. Annyira hiányzott!

***

A suliban hihetetlen dolog történt. Az a két ember pofátlankodott oda hozzám, akiket a...inkább nem mondom, hogy hova kívánok. A szóbanforgó személyek nem mások, mint Anna és Kriszti. Természetesen ők is autogrammért kuncsorogtak. Amikor elmondták, hogy mit akarnak, elkapott a röhögőgörcs. A folyosón többen is beszóltak olyat, mint például: Hallod Vörös! ( ilyenkor mindig visszaszólok, hogy: Na basszus, süket vagyok!) Úgy nyerítessz, mint egy ló!

Ès jót szórakozik a maga, szellemes beszólásán. Szerintem mondanom sem kell, hogy mit gondolok az ilyenekről.

- Most komolyan! Van merszetek idetolni a képeteket, azok után, hogy én őszintén, saját talasztalatból elmondom a véleményemet, és azzal vádoltok, hogy féltékenységből mondtam? Drágáim, szálljatok már vissza a földre! Ami pedig azt az aláírást illeti, felejtsétek el!

Megsem várva a reakciójukat, sarkon fordultam és elindultam haza. Jobban mondvai a közeli parkba, mert találkozom Izabellával. Meséltem neki Laciról és nem tudom miért, de azt akarja, hogy mutassak róla egy képet. Már vagy 20 perce várok, de sehol senki. Hol van már Izabella?

- Szia, Gréta! - jelent meg Iza.

-Ahh, hol voltál? Már vagy húsz perce itt ácsorgok! - toltam le egyből.

- Bocsi, csak volt egy kis elintézni valóm!

- Értem... Na hoztam képet Laciról, de még mindig nem értem, hogy minek kell az neked! - adtam oda neki a fényképet.

Épp hogy ránézett a képre, ökölbe szorult a keze és vörösen lángolt. Olyan volt, mint én amikor dühös vagyok, csak az enyém kéken lángol.

- Iza, mi a baj? - kezdtem aggodni.

- Az, hogy tudom ki ő!

- Jah a fél világ tudja!

- Nem úgy értem, hanem, hogy ő volt az én...

- A te...?

- Az én pasim! El is jegyzett, de az egyik nap azt mondta, hogy mást szeret és elment! - magyarázta Iza.

- Oh nagyon sajnálom!

- És tényleg meg akar ölni? De hisz Laciról én ezt nem is képzelem el!

- Pedig igaz! És tudja azt is, hogy alakváltó vagyok!

- Na majd beszélek én vele, ne aggódj! - mosolyodott el halványan.

- Köszi! - mosolyogtam én is.

Ahhoz képest, hogy nemrég még ő is megakart ölni, elég kedves. Bízok benne!

Amikor elindultam, megint nem hazafele vettem az irányt, hanem...hanem a kastély fele.

26.rész

Ahha, szóval ezért volt ilyen ismerős a hapek. Csak egy baj van! Egyszerűen ki nem állhatom, se őt se a bandát.

- Kösz nem. Nem szoktam idegen embereket becézgetni. - mondtam még mindig hidegen, és direkt nem tettem semmiféle megjegyzést arra, hogy egy bandában frontember.

Segítségkérően anyára néztem...

- Hát...pár hónapja ismerkedtünk meg egy könyvesboltban. És elég jól összemelegedtünk.Veheted úgy is hogy együtt vagyunk! - nézett szerelmesen László szemébe.

HOGY MI?! ÉS ÉN ERRŐL MIÉRT NEM TUDTAM?!

- É...értem. Nekem m...most mennem kell! - montam majd a szobámba rohantam.

Ez a Laci nagyon furcsán méregetett engem egész idő alatt. A szobámban elkezdtem gyakorolgatni a mozdulatokat. Épp egy papírlapot égettem el, amikor...amikor belépett a szobámba Laci. A szemeim villámokat szórtak (most csak képletesen), olyan mérges voltam rá.

- Esetleg kopogni nem kéne ha belépsz egy szobába? - kérdeztem flegmán.

A megjegyzésemre fittyet hányva, beljebb jött. Már egészen közel volt hozzám. Némán meredtünk egymásra pár másodpercig, majd Laci arcára széles vigyor ült ki.

- Vigyázz magadra Grétuka! - s ezzel megfordult és kiment a szobámból. Pár pillanatig meredten álltam egy helyben, majd hátra estem. Pont az ágyamra.

Hogy értette az, hogy vigyázzak magamra? Na neeee.... Mi van ha Lacit Brendon nagyúr küldte? Jajj, szegény anya!

Éjjel képtelen voltam aludni. Folyamatosan Lacin járt az eszem. Valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag félelmet érzek legbelűl. Félelmet attól, hogy Brendon úgy akar nekem ártani, hogy anyát is belevonja ebbe az ügybe. Minnél hamarabb beszélnem kell Izabellával. Talán ő tud segíteni.

Reggel a suli felé haladva valaki erősen megragadta a vállamat hátulról és szembefordított magával. Már készen voltam támadni, ha esetleg Edgárd vagy éppenséggel a boszi lenne az. Meglepetésemre egyikőjük se volt, hanem .... Laci.

- Rájöttem a mocskos kis titkodra Grétuka! Nem hiába mondtam neked tegnap, hogy vigyázz magadra! - mondta gonosz vigyorral az arcán.

- Egy: ne merjél te engem "Grétukának" hívni! Kettő: miféle titokra?

- Ne játszd a hülyét! Nyílvánvaló, hogy alakváltó vagy!! És mivel elég jó kis erőid vannak, kénytelen leszek megölni téged!

Komolyan, mindenki meg akar ölni?? Laci egy hirtelen mozdulattal a karjai közé zárt. Akárhogy ficánkoltam, nem sikerűlt kiszabadulnom. Az út túloldalán megpillantottam két kigyúrt hapsit. Gondolkodás nélkül elkiáltottam magam.

- Segítség!!! Ez a perverz alak meg akar erőszakolni!!!

Erre a két izomagyú elindult felénk. Gondolom Laci beijedt, mivel eleresztett.

A suliban nem tudom hogyan, de valahogy tudomást szereztek arról, hogy anya és Laci, a híres bandatag, együtt vannak. Mindenki azzal nyaggatott, hogy szerezzek nekik autogrammot.

- Ja, persze, mert a "Vörösfejű Gréta" erre jó, mi? - néztem lesajnálóan Zolira, aki úgyszintén aláírást akart Lacitól.

- Ne húzd fel magad cica! Még kigyullad a hajad! - röhögött. Fuu de felpofoztam volna most, de hála a sok gyakorlásnak, tudtam uralkodni magamon.

- Elmész te a jó büdös francba! - mondtam nyugodtan, majd megfordultam és bementem a terembe.

Már majdnem felrobbantam, mivel egész nap nem szálltak le rólam. Folyton csak ezeket hallottam:

- Grétaaa!! Szerzel nekem autogrammot? Légyszii!

- Grétaa! Aláiratod Lacival a pólómat/sapkámat/a plakátomat?

Termèszetesen mindenkinek nemet mondtam, mer nehogymár amúgy hozzám se szólnak, ha meg igen , akkor beszólogatnak, most meg, hogy Laci anyámmal van együtt egyből Gréta így, Gréta úgy. A francokat! Dehogy fogok én nekik aláírást szerezni, attól, akit ki nem állhatok!

Otthon a lakásban összefutottam Lacival.

- Mi volt az a kis jeleneted ma reggel? - érdeklődött, közben az a rém idegesìtő, levakarhatatlan vigyor ott ült az arcán.

- Mintha nem tudnád... Honnan tudod, hogy mi vagyok?

- Egy aranyos kismadár csiripelte el nekem!

- Akkor kérdezek valami mást! Anyámat tényleg szereted, vagy őt csak az egyik tervedhez használod föl?

- Is-is! - vigyorgott még mindig.

Ó, hogy az a...!! Laci elkezdett közelíteni felém.

Ezúttal nem hagytam magam. Felemeltem a térdem és erősen gyomorszájba rúgtam, mire Laci a földre rogyott. Hah, nem kell nekem ide képesség.

25.rész

Reggel, pontosabban hajnalban elmentem sétálni, mert nem tudtam aludni. Jártam több játszótéren, majd betértem abba az utcába, ahol legelősször találkoztam Olivérrel. Kicsit sétáltam, majd valamit, pontosabban valakit pillantottam meg. Olivért. OLIVÉRT!!

Odaakartam hozzá rohanni, de ő villámgyorsasággal eltűnt. Ekkor jöttem rá hogy ezt én is megtudom csinálni. A szél erőmmel.

Olivér egy konténer mögé bújt. Én a háta mögé osontam.
- Miért menekülsz előlem? - kérdeztem halkan
- Bocsi mennem kell!
Megfogtam a kezét egy pillanatra és ezt mondtam:
- Figyelj! Nem tudom hogy most mi történik de...teljes mértékben bízok a döntésedben.
Majd megöleltem. Egyszercsak gyöngének éreztem magam és mindenem fájt. Majd összeestem.
Csak ennyit hallottam:
,,Gréta! Jól vagy? GRÉTA! HALLASZ?!''
Ahogy felébredtem, meghallottam Olivér gondolatát, de persze még csukva volt a szemem :
,,Ez nem jó! Ha Brendon nagyúr meglátja, hogy a közelemben van Gréta akkor megöli őt, de én szeretem és nem akarok szakítani vele. Viszont ha elmondom neki akkor mindkettőnket megöl. Kész elmetéboly!''
Igy már minden érthető! - gondoltam magamban.
- Meg fogom védeni akkor mindkettőnket Brendontól. Nem engedem, hogy megöljön minket! - mondtam még mindig csukott szemmel.
- Már megint az elmémben voltál?! - kérdezte
- Bocsi még nem tudom kontrolálni.
A nap további részét Brendon felkeresésével telt. Bejártam hegyeket, völgyeket, de nem találtam sehol. Majd a szükség idején ugyis előbukkan.
Mikor a keresést befejeztem ,elkezdett szakadni az eső és nagy vihar közeledett. Mivel 2 órára voltam a lakásomtól elkezdtem sétálni. Közben szétáztam. Az út felénél tartottam,amikor előttem belecsapott egy villám egy fenyőfába és az dőlni kezdett...egyenesen rám.
Én védezően az arcom elé emeltem fel a kezem,mire egy jégkupola jött létre fölöttem. Ugyan rám esett a fa ,de nem esett semmi bajom, a jégkupola megvédett.
Lehetséges hogy...?! Lehetséges hogy megkaptam a jég erőt?! Remélem ,hogy igen, mert így előbbre kerülök, hogy szembe szálhassak Brendonnal. De ki is kellett próbálnom.
Ráléptem a vízre és jég borította el. A fantáziámnak segítségével ,,varázsoltam'' magamnak jégkorcsolyát. Szószerint elkezdtem hazáig korizni. Otthon csak anya várt és egy...ismeretlen férfi.
Vajon ki lehet ez? Mit keres itt? Ilyen gondolatok cikáztak a fejemben.

24.rész

Miután leléptünk, ketté kellet válnunk Olivérrel, mert az ellenkező irányban van az otthonunk. Mikor már csak pár utcányira volt a házam, meghallottam valamit a hátam mögül. Nem volt má, mint Edgárd és az a bűn ronda boszi.

- Hé Elenor öljük már meg egyszer és mindenkorra! - mondta Edgárd.

Àhhá! Akkor a boszit Elenornak hívják.
Elkezdtek rohanni felém, mire hátrálni, mikor észrevettem, hogy egy fal van mögöttem. Támadt egy ötletem!
Vártam ameddig kicsit közelebb kerülnek hozzám, míg végül csak kevesebb, mint egy méter volt az ellenségeim és én köztem. Ekkor felrepültem, mire belecsapódtak a falba és bent is ragadtak, mivel nem tudták kiszedni a falból a fejüket.
Kihasználva a lehetőséget, belelőttem a hátsójukba egy-egy tűzgolyót, amítől a fejük kikerült, de a hátsófelük éget, majd elmenekültek. Szóval a mai napom király volt!
Mire hazaértem nyolc óra lehetett. Mivel iszonyat fáradt voltam, hamar elaludtam.
Reggel nem volt suli így elővettem a könyvemet. Párat lapozgattam, mikor találtam egy oldalt, ami újdonság volt, mert a 123 és a 124-dik oldal között volt. Egyszóval egy újabb titkos oldal lehetett.
Elkezdtem tanulmányozni. Új mozdulatsorok voltak erőnként csoportositva.
Szóval nekem a tűz és a levegőt kellett néznem. Volt két mozdulatsor, ami nagyon megtetszett. Az egyik az volt amikor kifele fordítod a kezed majd ökölbe szorítod. Ez a mozdulatsor megidézett egy tűz sárkányt. A másik pedig az időjárást szabályozta.
Arra gondoltam hogy kimegyek és kiprobálom. Persze a könyvet is vittem magammal.
Először az időjárást próbáltam ki. Meg is bántam mer szarrá áztam, meg majdnem belém csapott egy villám és a hóesést se hagyjuk ki. Következőnek a sárkányt próbáltam ki. Megidéztem,csak kicsit nehéz volt irányítani. Először a fák tetejét égettem le, majd a füvet perzseltem fel. Hat órára kezdtem belejönni,amikor Olivér jelent meg.
- Gyere! Nézd meg mit tudok! - mondtam.
- Gréta valamit el kell mondanom... - mondta. Megijedtem.
- Mi történt? - kíváncsiskodtam.
- Figyelj ez nem fog menni!
- Mégis mi?
- Hogy mi ketten...együt legyünk...
- Most miért csinálod ezt? Bocsánat ha bármit is tettem! - már a sírás folytogatott.
- Semmit! A te érdekedben teszem! - majd eltűnt.
Ott elkapott a zokogás.
Végül elhatároztam, még erősebbé válok,hogy megtudjam védeni. Így aludtam el.