Reggel arra keltem, hogy anya a
szobájában zajong.
- Khm! - köhintettem.
- Ó! Jó reggelt! A munkahelyemen
hívtak, hogy egy hétig Amerikába kell utaznom üzleti ügyben. Imádták a
tervemet! - mondta és egy nagy bőröndöt kezdett telipakolni.
Felcsillant a remény a szememben.
Elkezdhetem csinálni a főzetet.
- Rendben. Mikor indulsz? -
kérdeztem.
- Most. Kifizették nekem a jegyet
és csak fel kell szállnom a repülőre - közben kisétált az ajtón egyenesen a
kocsihoz. Megvártam, amíg elhajt utána felrohantam a padlásra az összetevőkhöz.
A könyvben megtettem, amit írt és
a végén kaptam egy nagyon büdös zöld kotyvalékot. Gyorsan egy befőttes üvegbe
raktam az izét és kitakarítottam a konyhát. Majd az oldaltáskámba raktam a
befőttes üveget és Louis-hoz vettem az irányt.
Beléptem a kastély öreg, rothadó
ajtaján, és… és Becky-vel találtam szembe magamat. „Fú, de utálom ezt az
alakváltót! Mihamarabb el kéne tenni láb alól!” – gondolta.
- Köszi! Ezt majd máskor
megteheted, de most beszélnem kell Louis-szal! – mondtam könnyedén.
- Micsoda? – értetlenkedett.
De nem foglalkoztam vele.
Könnyedén átsétáltam rajta (mivel szele, ez nem okozott gondot), majd felmentem
Louis szobájába.
- Szia! Nézd mit hoztam! –
nyúltam az oldaltáskámba és elővettem a zöld színű kotyvalékot, ami ha minden
igaz, akkor élő emberré változtatja Louis-t.
- Gréta! Tényleg megcsináltad,
azok után, hogy olyan bunkó voltam veled még, amikor megjött Becky?
- Hát persze! Ennyi jár neked!
Csak egy baj van… hogy ezt a főzetet valahogy meg kell innod! – tartottam felé,
de amikor el akarta venni, a keze átsuhant a befőttes üvegen. O-Ó! Hirtelen
valami vagy valaki kiverte a kezemből az üveget, ami széttört és a főzet
kifolyt. Na ne már!
Nem láttam senkit és semmit, csak
annyit, hogy egy fekete árny suhant el.
- Ez meg mi volt? - meredte
Louis-ra.
- Nem tudom! Nem láttam semmit! –
emelte fel a kezét, amolyan „nem én voltam, ne fogd rám!” stílusban.
Hát akkor most ez van. Újra meg
kell szereznem az összetevőket és újra meg kell főznöm a főzetet. Nah, ez is
csak velem történhet meg.
Ma megjelent nálunk Laci, így
felkészültem arra, hogy felolvasszam a démont. Már a kezemet készenlétbe
helyeztem, mert hallottam Laci lépteit a szobám felé. És…amikor benyitott egy
szempillantás alatt kiolvasztottam a démont, ami egyenesen Lacira ugrott. Laci
úgy ordított, mint egy 5 éves kisgyerek, akitől elvették a cukrot. Egyszerre
volt hisztérikus és rémült. Elég jót szórakoztam rajta. Amikor már úgy
gondoltam, hogy elé lesz, újra lefagyasztottam a démont. Laci meg sem mozdult,
csak vacogott és valamit motyogott. Azt hiszem sokkot kapott. A levegő erőmmel
felemeltem és felvittem a padlásra, ahol megkötöztem. Nem hagyhatom szabadon.
Még a végén álmomban fog megölni.
Tetszett Izának az ötlete, mert
bevált. Talán ezek után le fog szállni rólam és le fog tenni arról, hogy
megöljön. Különben találkozik a legnagyobb félelmével, akit mindig a pincében
fogok tartani, mert oda nem megy be anya, és nem fog arról kérdezgetni, hogy mi
az a medve szerű állat vagy valami, ami a pincében áll, dermedten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése