19.rész

Másnap reggel iskola előtt odajött hozzám Louis.

- Tegnap mit csináltál? - tette fel újra a kérdést.

- Közöd? - vontam fel a szemöldökömet.
- Elég nagy közöm van hozzá! - mondta , közben Becky is megjött.
- Már megmondtam: törödj a magad dolgával! Vagy éppen csőrözz a barátnőddel!
- Hé hé! Srácok hagyjátok abba!
- Te ebbe ne szólj bele! - mondtam neki, mire ő besértődött és elment.
- Most örülsz?!- kérdezte Louis.
- A legnagyobb mértékben! - feleltem majd elindultam a suliba.
Az iskolában egyre többen kezdtek beszólni nekem.
- Mit nézel? A csodára vársz, ami nálad soha nem jön? - röhögött egy lány.
- Igen, várom hogy szünj meg létezni, de sajnos még nem sikerült.
- Hé! Te lány vagy mi is vagy..!! - mondta egy zöld (?) hajú fiú.
- Esetleg ne hozzak neked egy hányós zacskót , nagyon zöld a fejed!
Szóval elég jól telt a napom!
Az órák után haza akartam menni de a kapuban valaki utamat állta... Zoli volt az. Tovább akartam menni de nem engedte.
- Mit akarsz? - kérdeztem unottan.
- Téged! - vigyorgott és odanyomott a falnak.
- Àlljál már le! Engedj el! - ordítottam rá.
Olyan mocskos gondolatai voltak hogy felül múlták a legvadabb és legrosszabb gondolataimat is!
Megakart csókolni de én lefejeltem őt. Majd a fejemet is odanyomta a falnak.
Csak ennyit tudtam kinyögni:
- O...Olivér! SEGÍTS!!!!!
Ekkor egy erős kéz ragadta meg a karom és húzott el Zolitól. Olivér volt az!!!
- Mit képzelsz?! Mit csinálsz a barátnőmmel?! - ordibálta rá.
Tényleg azt mondta hogy a barátnője vagyok? A barátnője vagyok!!!!!
- Nyugi van csak egy kicsit szórakoztam! - kacsintott rám.
- Perverz földönkívüli!
Ekkor Olivér neki esett Zolinak és ott ütötték egymást. Nem tehettem semmit. Nem tudtam. Nem is mertem.
Végül sikerült valahogy, elrángatnom Olivért, mert különváltak. Zolinak volt egy nagy lila monoklija a szeme alatt ,Olivérnek pedig lettek sebei.
- Jó hogy tudtad uralni a vámpírénedet. Gyere otthon lefertőtlenitem neked! - mondtam neki.
Olivér mentett meg engem! Kijelenthetem : SZERELMES VAGYOK.
Otthon lefertőtlenítettem neki a sebeit majd mind a ketten lefeküdtünk aludni.