Reggel Louis-szal találtam szembe magam. Mosolygott. Hála istennek! Végre olyan, mint régen!
A suliban odajött hozzám Zoli:
- Mit akarsz megint? - sóhajtottam.
- Ki mondta ezt? Ja tudom már a vörös fejű Gréta. Ugye nem gondoltad komolyan, hogy ha befested a hajadat akkor menőbb leszel? - gúnyolódott.
- Nem is... - lenyeltem a mondat végét, mert úgy sem hinné el ha azt mondanám hogy nem is festettem be. - Te meg mit képzelsz? Csak ide jösz és nekem papolsz?! Szállj magadba! -mondtam
Zoli elment de ezt hallottam a gondolatából: ,,Csak játszom vele aztán szépen dobom!'' Annyira mérges lettem hogy a szemem kéken világított és egy erős szél söpört végig a folyosón. Pár szekrénysor fel is borult. Jaj ezt ne!!!! Nem tudom fékentartani az erőmet, Louisnak és Olivérnek segítenie kell ez ügyben.
Gyorsan mentem az órámra, hogy ne rám fogják a történteket.
Órák utánhazamentem. Amikor hazaértem Louis azzal az ellenállhatatlan mosolyával fogadott. Bementünk a szobámba és beszélgettünk. Utána kínos csönd lett. Louis szakította félbe a csöndet:
- És...mival a vámpír sráccal?
- Á! Csak a haverom! Tegnap mondtam neki hogy nem akarok kapcsolatot. - mosolyogtam.
Ezt hallottam a gondolataiból: ,,Végre!!!! Van esélyem még! Most örömömben..." Utána jött rá, hogy hallom a gondolatait. Ebben az is besegített, hogy vigyorogtam, mint a vadalma.
Majd egy kicsit áttértünk a gondomra: hogy nem tudom uralni az erőmet! Megbeszéltük,
hogy majd ha Olivér is velünk lesz, akkor bővebben kitárgyaljuk ezt.
Délután elvittem Cleo-t sétálni, közben beszélgettünk gondolatban.
- Akkor most neked van valamilyen erőd? - kérdeztem.
- Igen, a szél erővel rendelkezem, de még fejlesztenem kell sok gyakorlással.
- Nekem is ez volt az erőm! - mondtam, de
láttam hogy valamibe nagyon belemerült.
- Tudod... Én a királyi családnál szolgáltam és engem választottak ki hogy a kishercegnőnek a segítője legyek. A kishercegnő is a szelet birtokolta. Mostanra eltelt 15 év. - mondta.
Ott rájöttem hogy az álmom nem a fejem buta kis szüleménye ,hanem valóban megtörtént!!
- Állítólag még él de nem tudják hogy hol van. - mondta. - És a címere a kék sárkány.
Kék sárkány...kék sárkány...Hmm...Valahonnan ismerős. De nem tudom ,hogy honnan.
Elmentünk oda, ahova más nem talál meg és megmutattam, hogy mit tudok csinálni az erőmmel: kéken kezdett el világítani a szemem és az öklöm és a hajam elkezdett kéken lángolni. Ez még csak hangyán ,mert közben használni kezdtem a levegő erőmet és az felemelt a levegőbe. Akkor csodálatosan éreztem magam. Minden gondom megszünt és a világ is. Csak én és az erőm voltam. Mikor befejeztem Cleo rákezdte.
- Hú!!! Nagyon régen láttam ilyen erős erejű alakváltót!
Erre én...
- Csak én is most jöttem rá, hogy ilyet is tudok: bámultam a kezemet.
Végtére is alakváltó vagyok!
Cleoval hazamentünk. Azt tervezem, hogy holnap megmutatom Louis-nak azt, amit az előbb Cleo-nak
Már éjfél volt mikor az ágyba bedőltem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése