14.rész

Én igazából egy démon vagyok. Az ősszüleim is azok voltak. Békességben éltünk, ameddig a vámpírkirály le nem rohanta a földünket! Mostanra én maradtam utoljára." - mondta gondolatban a farkas.

- Még egy ok arra hogy végezzek Brendon

nagyúrral!!!!! Te vagy az utolsó démon? Hmm.. Pont, mint én! Èn vagyok az utolsó alakváltó! Amúgy hogy hívnak? - kérdeztem tőle.

- A nevem Cleo!

Nagyon sokat mesélt Cleo a régi életéről. Néha-néha megsimiztem az a selymes bundáját!

Csöngettek. Ez meg ki lehet? Tudtommal nem várunk vendégeket. Kimentem ajtót nyitni és hát az a személy állta küszöbön, akit a....nem is mondom hova kívánok.

- Szia Grétuka! Mizu? - kacsintott Zoli vigyorogva. -.-

- Mit akarsz? - kérdeztem szárazon.

- Tisztázzuk a dolgokat!

- Miféle "dolgokat"? - vontam fel a szemöldököm.

- A kettőnk dolgát! - mutatott először rám, aztán magára, közben az arcán mindvégig ott volt az a levakarhatatlan vigyor.

- Mondd!- forgattam a szemeim.

- Mi lenne, ha te meg én...

- Ezt most felejtsd el! - vágtam közbe. - Soha nem lesz te meg én!

- Mer? Nézz már rám! Engem akar a suli összes csaja! Nehogymár pont te utasíts vissza! - hirtelen nagyon lenéző lett a hangsúlya.

- Ez van! - mondtam tömören, majd becsaptam az orra előtt az ajtót. Chh...még hogy ő meg én.

Nagyon kezd nyugtalanítani az, hogy Louis eltűnt. Hirtelen eszméletlenül fájni kezdett a fejem. Egy újabb látomásom volt, amiben... amiben a fekete ruhás - Edgárd - fogva tartja Louis-t. A látomás megint csak pár másodpercig tartott, de azért azt még meg tudtam jegyezni, hogy hol vannak. Ott, ahol legelőször találkoztam Edgárddal, a sikátorban.

- Cleo!! Gyere! Menjünk a sikátorhoz, mert Louis veszélyben van!

Soha nem bocsájtanám meg magamnak, ha bármi is történik Louis-szal. De...ha Louis szellem, akkor Edgárd hogy tudta elfogni? Nem értem.

Cleo-val rohantunk, ahogy csak tudtunk. Amikor odaértünk, Louis-t nem láttam sehol.

- Hol van??!! - rontottam neki Edgárdnak.

- Csak nem őt keresed! - mutatott fel egy nagy dobozt, amiben...Louis nyomorgott. Sok gomb volt rajta. Azt hiszem sejtem, hogy mit művel a doboz a szellemekkel.

- Engedd el!!!! - ordítottam.

- El engedem, ha te meg cserébe át adod az erődet.

- Nah arról álmodhatsz! - feleltem, majd egy gyors mozdulattal, meg egy erős szélfuvallattal kivertem a kezéből a dobozt. - Cleo, kapd el!

Ekkor lépteket hallottam meg. Hátra fordultam és...egy magas, izmos, középkorú férfit pillantottam meg.

- B...Brendon nagyúr! É... Én nem tehetek róla, nagyon ügyesen használja az erejét, ahoz képest, hogy nemrég szerzett róla tudomást! - magyarázkodott Edgárd.

- Te mihaszna! Nem lehet rád bízni semmit? Mindent elbaltázol? - hörögte Brendon nagyúr.

Hmm....szerintem most jobb ha én távozok.

- Psz! Cleo! Hozd a dobozt! - súgtam a védelmezőmnek.

Útközben kiengedtem Louis-t.

- Gréta...én nagyon sajnálom, hogy úgy felkaptam a vizet múltkor. - kezdte Louis. - Nem volt jogom! És nagyon köszönöm, hogy eljöttél megmenteni! - nézett a szemembe.

- Bárhova elmentem volna megmenteni téged!

- Köszönöm! - mosolygott rám. Ahww...ott helyben majdnem elolvadtwm a mosolyától.

A kapunk előtt nem más várakozott, mint Olivér.

- Szia! Hát te? - kérdeztem mosolyogva.

Louis szó nélkűl felment.

- Kérdezni szeretnék valamit! - nézett a szemembe. - Khmm....leszel a barátnőm alakváltó?

Mi a...?? Ez most komoly??? De...nem, nem lehet! Most nagyon sok dologra kell koncentrálnom, megszerezni az összes erőt, begyűjteni az összetevőket...

- Olivér....nagyon szeretnék, de... Ebben a helyzetben most nem szeretnék barátot! Remélem megérted! - megszorítottam a kezét, majd elindultam befele. Útközben meghallottam a gondolatait: "Mit szúrtam el?!"

Szomorú voltam, de másra kell koncentrálnom! Nem fér bele még egy pasi is. Sajnos....frown hangulatjel