22.rész

Olivér annyira még mindig nem bízik Izabellában. Meg is értem! Én se bíznák egy olyan emberben, aki egy nappal ezelőtt hasba szúrt. Míg ők beszélgettek, jobban mondva vitáztak, nekem közben folyamatosan kattogott az agyam. Legfőképp Becky-n.

Mikor megláttam Louis-szal, bevallom, azt kívántam, bárcsak soha ne jött volna ide. Nagyon utáltam is az elején, de a tegnapi csajos beszélgetés után nagyon megkedveltem. Nagyon aranyos és kedves lány, attól függetlenűl, hogy gyönyörű. A suliban azok a lányok, akik tudják magukról, hogy szépek, mind nagyon beképzelt és bunkó.

Szóval...Louis visszatért a kastélyba. Kicsit azért furcsa volt, hogy nem volt a lakásban.

De most én azt nem értem, hogy miért kezdett el velem veszekedni Olivér miatt, amikor neki ott van Becky! Ahh, szellemek!

Sajnos ma is be kell mennem suliba. Igen, már nem szivesen járok be. Anna és Kriszti magasról tesz rám, az osztálytársaim, sőt más osztályokból is csesztetnek meg bunkóznak velem és mindez egy barom miatt. A nevén szólítva: Zoli miatt van ez az egész.

Ma például az egyik hülyegyerek kigáncsolt, de ugye mivel a szél az erőm, enyhítettem az esést, így kutya bajom se volt. Amikor felálltam lesajnálóan végigmértem a srácot.

- Nem gondolod, hogy az ilyet az ovodások szoktak csinálni? - vobtam fel a szemöldökömet.

- Te meg nem gondolod, hogy....hogy...öhmm... - próbált visszavágni, de szegénykének leblokkoltak az agysejtjei.

Hangosan felnevettem.

- Szánalmas vagy!

Láttam a folyosón állók arcán, hogy elbizonytalanodtak.

- Hé vöröske! Próbálsz olyan menő lenni, mint én? - kérdezte hangosan Zoli. Hah, már csak ő kellett ide. - Sajnos az nem fog menni! Én nem beszélgetek magammal! - röhögóött egy nagyon a saját viccesnek szánt mondandóján.

Unottan megvártam, míg befejezi a szamárröhögést, majd közelebb mentem hozzá.

- Azt hiszed, hogy te vagy itt valaki? Hogy téged tisztelni kell, mert olyan nagy arc vagy? Megmondjam én mit gondolok? Nem vagy te ebben az iskolában senki, csak egy srác, akit az isten valamilyen okból kifolyólag, nem áldott meg agysejtekkel, így az IQ szinted nulla! Azt hiszed, hogy te vagy a legmenőbb? Az én szememben csak egy valamiben vagy "menő", abban, hogy...ja várj! Semmiben sem! Szóval ne nagyon szállj el magadtól! - fejeztem be, majd felszegett állal távoztam. Persze azt észrevettem, hogy mindenki le folt fagyva (mèg Zoli is), és csodálattal a szemükben néztek utánam. Nah erről ennyit.

Izabella elmondta Brendon nagyúr gyenge pontjait, majd neki álltam gyakorolni. Időközben kiderűlt, hogy az erőmet fejleszteni is tudom. Mondjuk azt a gyógyítós izét, amit Olivérrel csináltam, még mindig nehezen hiszem el. Méghogy én a trónörökös...!!

Mivel keveset vagyunk együtt Olivérrel, elmentünk abba a játszótérre, ahova azért mentem, mert le kellett hűtenem magam. Olivér beleült az egyik hintába, én meg az ölèbe. Hátulról átkarolt és belepuszilt a nyakamba. "Enyém a világ legszebb kincse!" - hallottam. Majd elolvadtam ott helyben. Helyes, vicces, kedves és tudja mi kell egy lánynak. Főnyeremény!!

 heart hangulatjel