24.rész

Miután leléptünk, ketté kellet válnunk Olivérrel, mert az ellenkező irányban van az otthonunk. Mikor már csak pár utcányira volt a házam, meghallottam valamit a hátam mögül. Nem volt má, mint Edgárd és az a bűn ronda boszi.

- Hé Elenor öljük már meg egyszer és mindenkorra! - mondta Edgárd.

Àhhá! Akkor a boszit Elenornak hívják.
Elkezdtek rohanni felém, mire hátrálni, mikor észrevettem, hogy egy fal van mögöttem. Támadt egy ötletem!
Vártam ameddig kicsit közelebb kerülnek hozzám, míg végül csak kevesebb, mint egy méter volt az ellenségeim és én köztem. Ekkor felrepültem, mire belecsapódtak a falba és bent is ragadtak, mivel nem tudták kiszedni a falból a fejüket.
Kihasználva a lehetőséget, belelőttem a hátsójukba egy-egy tűzgolyót, amítől a fejük kikerült, de a hátsófelük éget, majd elmenekültek. Szóval a mai napom király volt!
Mire hazaértem nyolc óra lehetett. Mivel iszonyat fáradt voltam, hamar elaludtam.
Reggel nem volt suli így elővettem a könyvemet. Párat lapozgattam, mikor találtam egy oldalt, ami újdonság volt, mert a 123 és a 124-dik oldal között volt. Egyszóval egy újabb titkos oldal lehetett.
Elkezdtem tanulmányozni. Új mozdulatsorok voltak erőnként csoportositva.
Szóval nekem a tűz és a levegőt kellett néznem. Volt két mozdulatsor, ami nagyon megtetszett. Az egyik az volt amikor kifele fordítod a kezed majd ökölbe szorítod. Ez a mozdulatsor megidézett egy tűz sárkányt. A másik pedig az időjárást szabályozta.
Arra gondoltam hogy kimegyek és kiprobálom. Persze a könyvet is vittem magammal.
Először az időjárást próbáltam ki. Meg is bántam mer szarrá áztam, meg majdnem belém csapott egy villám és a hóesést se hagyjuk ki. Következőnek a sárkányt próbáltam ki. Megidéztem,csak kicsit nehéz volt irányítani. Először a fák tetejét égettem le, majd a füvet perzseltem fel. Hat órára kezdtem belejönni,amikor Olivér jelent meg.
- Gyere! Nézd meg mit tudok! - mondtam.
- Gréta valamit el kell mondanom... - mondta. Megijedtem.
- Mi történt? - kíváncsiskodtam.
- Figyelj ez nem fog menni!
- Mégis mi?
- Hogy mi ketten...együt legyünk...
- Most miért csinálod ezt? Bocsánat ha bármit is tettem! - már a sírás folytogatott.
- Semmit! A te érdekedben teszem! - majd eltűnt.
Ott elkapott a zokogás.
Végül elhatároztam, még erősebbé válok,hogy megtudjam védeni. Így aludtam el.