29.rész

Furcsa zajra lettem figyelmes. Meg akartam nézni, hogy vajon ki vagy mi lehet az. Óvatosan, csendben léptem ki a szobámból, mikor a konyhából kiszűrődő hang egyre hangosabb lett. Megnéztem és láttam, hogy egy medveszerű lény éppen a konyhát szedi szét. Démonnak mondanám, és láthatóan keresett valamit. Alig tudtam gondolkozni mivel észre vett és lassan felém kezdett el sétálni , én meg hátráltam. Amikor láttam, hogy ugrik gyorsan a kezemet a démonra szegesztem. Valami nem stimmel, mert a levegőben megdermedt. Fura. Rendbe szedtem a konyhát a démonnal csak utána foglalkoztam. Röviden a démonnal elég csúnyán elbántam. Bementem a szobámba és megnéztem az órát. 3:00 óra volt.

Álljunk csak meg! A konyhát legalább 3 óra kellett mire végül rendbe raktam. És olyan 03:00-kor lettem figyelmes a zajra.

Gyorsan kirohantam az utcára és láttam hogy minden megállt. Mintha megállították volna az időt. Hát ez történt! Megfagyaztottam az időt! Gyorsan vissza akartam állítani csak egy gond volt: NEM TUDTAM HOGYAN KELL!

Bementem a szobámba és az ölembe vettem a könyvet.

Már vagy úgy egy órája lapozgattam, mert nem találtam benne semmit, arról, hogy hogyan lehet visszaállítani az időt, ha megállítottam. Aztán egyszer csak valaki megdobta az ablakomat. Nagyon meglepődtem, mivel lefagyaztottam az időt, akkor meg ki a frász mozog?! Mikor kinéztem Izabellát pillantottam meg. Meglepődtem. Bemászott az ablakon és megvetően méregetett.

- Mégis mit csináltál?! Megálítottad az időt ez...ez egyben csodálatos és veszélyes is! - mondta.

- Hogy lehet visszaállítani? - tértem a lényegre.

- Fel kell olvasztani.

- De nem tudom hogy hogyan! Te nem tudod?

- Aki lefagyasztotta csak ő tudja felolvasztani is.

Felemeltem a kezem és megpróbáltam felolvasztani és sikerült.

- Köszönöm! Csak ezért jöttél vagy segíthetek másban?

- Igazából Laci miatt jöttem. Segítened kell! Megakarom leckéztetni! Tudom, hogy te is nagyon szívesen akarod megverni! - mosolygott.

- Naná! - vigyorogtam gonoszúl.

- Akkor a terv... - kezdte, de megakadt, és a tekintete egyszerre réműlté váltott. -Van...van valami mögötted! - kiabált Izabella.

Hátra néztem és megpillantottam a démont. Hopsz! Elfelejtettem hogy az idővel egy időben kiolvadt.

Gyorsan lefagyaztottam és visszafordultam Izához.

Mind a ketten összemosolyogtunk mivel ugyanarra gondoltunk.

- Szóval a terv! Te küldesz egy levelet Lacinak, hogy feladod magad és amikor a szobádba belép te felolvasztod ezt a medve izét és az ráugrik. Érthető?

- Teljes mértékben! - válaszoltam - Csak még van egy kis dolgom.

Kimentem az ajtón és az utamat a kastély felé vettem. Hogy most jóban vagyunk Louis-szalszeretnék több időt tölteni vele.

Ahogy beléptem a kastélyba nem Louis fogadott hanem Becky.

- Hát te? Mit keresel itt? - kérdezte bályosan. Á-á! Nem fog többé megtéveszteni de nem is akarom felfedni a kis titkát. Hadd kínlódjon.

- Szia! Louis-hoz jöttem. Tegnap kibékültünk. Nem tudtad?

,,A fenébe" - gondolta Becky.

Gondoltam játszok vele egy kicsit.

- Ezt hogy értetted? - kérdeztem.

- Mit? - játszotta az ártatlant.

- Amit gondoltál. Idézem: ,, a fenébe''.

- Nem gondoltam semmit - és ezzel ott hagyott.

Nem foglalkozva Beckyvel felmentem az emeletre Louis-hoz.

Nagy örömmel fogadott és legalább 3 órát beszélgettünk.

- Akkor most Laci is meg akar ölni? - kérdezte.

- Ja, úgy látszik!

Még beszélgettünk pár percet, majd haza indultam. Este 10-kor aludtam el.

-------Másnap-------

A suliban egyszerre támadtak le a diákok.

-Gréta, Gréta! Ezt alá tudod iratni nekem Lacival? - nyújtotta felém egy csaj a pólóját.

- Gréta ezt neked hoztam! - egy másik csaj meg valami csomagot tartott felém.

Életemben nem láttam még ennyi szánalmas verebet! Mostmár nem csak jópofiznak velem, hanem már ajándékokat is adnak. S mindezt egy egy béna rockbanda frontembere miatt.

Mindenkire gonoszul rávigyorogtam, majd amikor már az iskola bejáratánál voltam, megfordultam, így szembe kerültem a lelkesen követő pincsikkel.

- Idefigyeljetek! Marhára nem érdekel milyen csomagokat adtok nekem, meg, hogy most " jajj most kedves leszek, mer tud aláírást szerezni!" Most kijelentem, hogy senkinek nem fogok Lacitól aláírást szerezni! És most nyugodtan bunkózhattok velem, úgy, mint előtte. Képzeljètek! Nem érdekel! - majd felszegett állal tovább álltam.

Épp a szekrényemből szedtem ki a könyveimet, amikor valaki belemarkolt a fenekembe.

"Hmm, elég jó segge van a Vöröskének!" - hallottam meg egyből Zoli gondolatát.

- Szia Cica! Még nekem sem szeretnél aláírást szerezni? - kérdezte, majd megsimogatta az arcomat. Elhúzódtam.

- Nem hallottad, amit az előbb mondtam? Vagy esetleg nehéz a felfogásod? - vontam fel a szemöldökömet.

- Hallottam, csak gondoltam hátha! - vigyorgott. "Bármi áron, de akkor is szerezni fogok egy aláírást! Szóval nincs más választásom...!".

Zoli elkezdett közelíteni. Automatikusan elhúzódtam.

- Ha azt hiszed, hogy ezzel a szánalmas próbálkozással, majd hozok neked aláírást, akkor tévedsz! - mondtam, majd bevágtam a szekrényem ajtaját és otthagytam.

Fújj, de utálom az ilyen nyomulós srácokat. Csak azért ,mert jó a külsőjük, azt hiszik, hogy bármit megtehetnek!