16.rész

- Gréta! Tudod mit gondolok? Hogy te élvezed, amikor Zoli villog neked! - mondta Louis. Hogy mi??

- Mi? Ezt honnan veszed?? - kezdtem ideges lenni.

- Hogy honnan? Gréta, te mindig a középpontban akarsz lenni! Belehalnál, ha valami nem rólad szólna!

Hogy az a...!! Ökölbe szorult a kezem. Louis, pont Louis mond nekem ilyeneket? Ránéztem Olivérre, aki egyetértően bólogatott. Azt se tudja, hogy ki az a Zoli, de mégis bólogat. Ennyi! Nagyon mérges lettem. Erre lángolni kezdett az öklöm, a szemem világított, a hajam fénylett és mindez kèken. A levegő erőm is megjelet és felemelt a levegőbe. Hú! Tényleg kéne valami önkontroll.

- Hát tényleg nagyon hamar bedühödsz! Nem tudod kontrollálni az erődet! - mondta Louis.

Mi van? Akkor ez most..?

Elmúlt a lángolás, a fénylés és visszaereszkedtem a földre.

- Louis, mi volt ez az egész?

- Kipróbáltuk, hogy hány sértést bírsz el, ahoz hogy így bedühödj! - magyarázta Louis.

- Igen, és hát meg kell hogy mondjam, már az első sértésnél ökölbe szorult a kezed!

- Oh, na látjátok? Ezért kell segítenetek!

- Oké, holnap elmegyünk egy rejtett helyre, ahol gyakorolni fogod, azt hogy hogyan tartsd féken az erődet! - felelte Olivér.

Ekkor meghallottam Cleo-t. "Gréta! Nincs baj? Nem találtalak sehol, azt hittem, hogy Brendon nagyúr és Edgárd elraboltak!".

- Nyugi Cleo! Nincs semmi bajom, csak gyakorolnom kell az erőm fékentartását! - válaszoltam neki.

- Öhmmm...Gréta! Honnan van neked ez a farkasod? - kérdezte Louis.

- Ő itt Cleo és azt a megbízást kapta, hogy az én védelmezőm legyen! - feleltem.

- Fú, hát az nagyon jó! És milyen szép! - áradozott Olivér, mire Louis-szal furcsán meredtünk rá. - Most mi van? - vörösödött el, mire elröhögtem magam.

Elköszöntünk Olivértől és Louis-szal meg Cleo-val elindultunk haza. Útközben sokat beszélgettünk. Egyszercsak meghallottam valami zajt. Hátrafordultam ès egyből kiszúrtam Zoli rikítósárga cipőjét.

O-o! Vajon hallotta, amiket beszélgettem? Mindegy, majd holnap kiderűl a suliban!

Másnap a suliban kiderűlt, hogy Zoli minden egyes szót hallott.

- Na mi van vöröske? Jól elbeszélgettél magaddal tegnap? - gúnyolódott. Valami csoda folytán most nem szorult ökölbe a kezem, nem kezdett világítani a szemem és nem emelkedtem a levegőbe. Hmm...haladok.

- Most, hogy mondod...igen nagyon jó volt! Na most már húzzál innen! - vágtam oda neki, majd bementem órára. Szünetben bementem a mosdóba, hogy megigazítsam a hajamat. Kriszti és Anna is jött velem.

- Gréta! Képzeld, Zoli moziba hívott! Jobban mondva csak ennyit kiabált oda nekem: Hé cica, nincs kedved este elmenni nyomulni? - jött izgalomba Kriszti. Ahh... az én naiv kis barátnőm. Tudatnom kell vele, hogy Zoli nem akar tőle semmit.

- Kriszti, nem akarlak elkeseríteni, de Zoli nem akar tőled semmit! Csak kihasznál, hogy még eggyel több csajt sorolhasson azok közé, akivel már járt!

- Ezt nem hiszem el! Miért kell tönkre tenned? Féltékeny vagy, mert Zoli engem választott és nem téged! - vsattant fel hirtelen.

- Dehogy! Miért lennék féltékeny? Én csak... - kezdtem bele; de Kriszti közbe vágott.

- Tudod mit? Azt hittem, hogy mi barátok vagyunk! - mondta fagyos hangon, majd kiviharzott a mosdóból, Anna pedig szó nélkül követte.

Klasz...

Egész nap nem szólt hozzám, még rám se nézett. Ajajj...ez nagyon nem jó!
frown hangulatjel

Amikor beléptem a szobámba eléggé meglepődtem. Mivel nem csak Louis volt bennt, hanem egy szőke hajú szépség is.

- Őő... - ennyi tellett tőlem.

- Ó, szia Grèta! Ő itt Becky - mutatott a lányra. - Becky ő meg Gréta, alakváltó!

- Szia Gréta! Louis nagyon sokat mesélt már rólad! - mondta Becky.

- Ez furcs! Rólad még nem mesélt!

- Gréta! Ő a volt barátnőm! - közölte Louis.

Mi van???! Hogy a volt barátnője??