21.rész

- Ki vagy igazából? - kérdeztem.

- Tényleg Izabella a nevem és tényleg a rokonod vagyok, de azért jöttem, hogy megöljelek! - vigyorgott.

- Brendon nagyúr küldött?

- Nem! Saját magamról gondoskodom! Nem parancsol nekem senki, legfőkképpen az én drága bátyám sem!

Akkor ő Brendon nagyúrnak a húga?! A HUGA?!

Mire rendesen átgondoltam volna Izabella átrángatta Olivért hozzá és egy kést szorított a torkához. Azt mondta, ha nem adom fel magam, akkor Olivért megöli. Mit tehettem volna?! Megadtam amit kért!

Ekkor a kést Olivér gyomrába döfte!

Ne!!!!!!! Kéken kezdett izzani a szemem és az egész testem. Az utcán egy hatalmas hurrikán söpört végig. Utána elkezdtem őt tűzgolyóval lőni. Addig lőttem ameddig össze nem esett.

Gyorsan odafutottam Olivérhez.

- Ne! Ez nem történhet meg! - kiabáltam, majd kitört belőlem a zokogás.

Nem tudom mit csináltam, de Olivér elkezdett kéken fényleni, míg később egy fehér fénysugár vakított el minket pár pillanatig.

- Ez képtelenség! Ilyet csak a királyi család örökösei képesek! - képedt el. - Várjunk! Hány éves is vagy? - kérdezte.

- Tizenöt, miért?

- Csak azért ,mert akkor te Lord Hermannak a lánya vagy! A trónörökös! - hajolt meg előttem, amitől kicsit zavarba jöttem.

Hazavittem Olivért.

Otthon a padláson szerencsére megtaláltam a régi ágyamat, így oda fektettem le. Lefele menet Louis-szal találtam szembe magam.

- Tudod Gréta én visszatérek a kastélyba - mondta fennhangon ,de én se voltam az amolyan nefelejtsvirág.

- Tőlem aztán mehetsz! De eggyet ne felejts! Én betartom az ígéretemet, hogy ember leszel! - montam.

Utána elváltunk.

Ahogy Louis elment fél órával azután jött Becky.

- Figyi a tegnapi miatt bocsánat! Nem volt jogom, hogy beleszóljak! - mondta.

- Á! Semmi baj, csak Louis mindenen felhúzza magát és egy kicsit kiakadtam. Én kérek bocsánatot! - mosolyogtam rá.

- Hát igen, mindig ilyen volt világéletében! - vigyorgott.

Utána elkezdtünk dumálni csajos dolgokról, mihelyt észbe kaptunk ,már éjfél volt. Gyorsan elköszöszöntünk majd azon kezdtem filózni, hogy nagyon jó barátra tettem szert
smile hangulatjel


Olivér másnapra sem kellt fel, kezdek aggódni érte.

Ma iskola van, szóval öltöznöm kell.

Az iskolában már tuti, hogy utálnak, mert az asztalomra rá írták : ,,Menj el ebből a suliból vagy ha nem nem állunk jót magunkért!'' Erre én ráirtam válaszul hogy ,,Még ha piros hó hull is akkor sem fogok elmenni''

A mai napom ezekből álltak az iskolában: A táblára egy elég csúnya szóval írták fel a nevem , a jegyzeteimet széttépték, a szekrényemet feltörték és legalább 1 kiló használt rágóval bekenték, bezártak a klotyóba és a táskámat a wc-be dobták.

A helyzethez képest elég nyugodtan kezeltem mindezt. Nem kezdtem el lángolni és nem emelkedtem a levegőbe.

A szobámban rajzolgattam, amikor valaki elkezdte dobálni kövel az ablakomat. Kinéztem.

Izabella volt az.

- Beengedsz? - kérdezte.

-Gyere! - vezettem fel a padlásra ,ahol Olivér is volt.

- Nagyon sajnálom, ami tegnap történt! De komolyan!

- Figyi! Megtörtént és túltettem magam rajta. Megbocsátok! - mosolyogtam rá kedvesen.

- Köszönöm! Azon agyaltam tegnap óta, hogy segitek neked legyőzni a bátyámat. Ismerem és tudom mik a gyenge pontjai. Segíthetek. Mit szólsz benne vagy?

Kicsit haboztam, de rábólintottam.

Beszélgettünk vagy 1 órát mikor felült Olivér és ezt kiabálta:

- Vigyázz Gréta!

Mi meg elmeséltük neki azokat az alkalmakat amikor ő ki volt ütve.