18.rész

Komolyan! Brendon nagyúr hány "embert" fog még megbízni az én kivègzésemre? Előszö Edgárdot a feketeruhás vámpírt, aztán meg ezt a bűn ronda boszorkányt. Megáll az eszem!

Na mindegy.

Hazafele elgondolkoztam azon, hogy két srác is bejön nekem, de egyikkel sem vagyok együtt. Louis az elvan a kis szellem barátnőjével, Olivér meg....hát Olivér megkérte, hogy legyek a barátnője, de nemet mondtam. Miért is mondtam nemet?? Ahh...
frown hangulatjel
 Szerintem ezt már nem hozhatom rendbe. Habár még lehet, hogy igen. Olivérrel hazafele sétáltunk, de egyikünk se szólt egy szót se. A házunk előtt megálltunk. Benéztem az ablakomon a szobámba (nem volt nehéz, mivel a szobám ablaka pont az utcára néz), mire a lábam a földbe gyökerezett. L...Louis és...Becky...csókolóztak. Ezek szerint ember a szellemmel nem tud érintkezni, de szellem a szellemmel igen. Hm...ez nem jó!
- Gréta! Jól vagy? - kérdezte, de amint meglátta ő is azt, amit én, a vállamra tette a kezét. Az érintésétől megborzongtam. Ahhww... - Szerintem menjünk, sétáljunk egyet!
Bólintottam, majd elindultunk. Olivér egy totál ismeretlen helyre vitt. Miivel sötét volt, olyan sokat nem láttam.
- Hol vagyunk? - érdeklődtem.
- Egy barlangban. Kiskoromban ez volt az én menedékhelyem.
- Miért? - kerekedett ki a szemem.
Menedékhely? Lehet bántották kiskorában?
- Tudod én sem voltam egy amolyan minta gyerek. Tizenhárom testvérem volt és mind sok éven át láthatatlannak vélt. Én voltam a legkisebb. Sok sebbet ejtettem mindenkin, akivel épp voltam...tudod, az erőm miatt. Egylány sem akart velem lenni, de aztán jöttél te...
Ekkor elmosolyodtam, megragadtam a kezét és ezt sugtam a fülébe:
- Gyere menjünk innen! - erre rábólintott.
Elvitt vacsorázni majd hazakísért. A kapuban megkérdezte:
- Tudom hogy már kikosaraztál, de még lehet nálad esélyem? Lennél a barátnőm?
- Igen! - vigyorogtam majd közelebb jött hozzám és...és MEGCSÓKOLT!!!! Nagyon jó érzés volt! Mikor elköszöntünk egymástól bementem a szobámba ahol egy dühös arc fogadott.
- Hol voltál? - esett nekem Louis.
Most az neki nem tök mindegy?
- Valahol!
- Azzal az Olivér gyerekkel voltál, igaz? - tette csípőre a kezét, ami elég nevetségesen nézett ki!
grin hangulatjel

- És ha igen, akkor mi van?
- Tudod mit? Nem érdekel, hogy mit csinálsz! De egy kérdésre még válaszolj! Összejöttél vele?
- Igen, de mi vagy te? Az apám? - vontam fel a szemöldökömet. - Szerintem inkább foglalkozz a saját életeddel! - és ezzel lezártnak nyilvánítottam a vitát.
Furcsa módon, most nem hallottam meg a gondolatait...de szerintem jobb is.
Nem tudtam másra gondolni, csak Olivérre! Meg a csókra! Ahhhwwww.....
Azért csodálom, hogy anya nem hallja, hogy folyton beszélek. Meg hogy nem visz pszichológushoz, amiért suli után egyből bezárkozom a szobámba és beszélgetek Louis-szal, de persze anya Louis-t se nem hallja és se nem látja így azt hiheti, hogy magammal beszélgetek.