Gréta bemegy egy több minr 100 éves kastélyba. Ezután az élete teljesen megváltozik! Kiderűl róla, hogy alakváltó.... A többit azt majd elolvasod! :D
2015. november 25., szerda
29.rész
Furcsa zajra lettem figyelmes. Meg akartam nézni, hogy vajon ki vagy mi lehet az. Óvatosan, csendben léptem ki a szobámból, mikor a konyhából kiszűrődő hang egyre hangosabb lett. Megnéztem és láttam, hogy egy medveszerű lény éppen a konyhát szedi szét. Démonnak mondanám, és láthatóan keresett valamit. Alig tudtam gondolkozni mivel észre vett és lassan felém kezdett el sétálni , én meg hátráltam. Amikor láttam, hogy ugrik gyorsan a kezemet a démonra szegesztem. Valami nem stimmel, mert a levegőben megdermedt. Fura. Rendbe szedtem a konyhát a démonnal csak utána foglalkoztam. Röviden a démonnal elég csúnyán elbántam. Bementem a szobámba és megnéztem az órát. 3:00 óra volt.
Álljunk csak meg! A konyhát legalább 3 óra kellett mire végül rendbe raktam. És olyan 03:00-kor lettem figyelmes a zajra.
Gyorsan kirohantam az utcára és láttam hogy minden megállt. Mintha megállították volna az időt. Hát ez történt! Megfagyaztottam az időt! Gyorsan vissza akartam állítani csak egy gond volt: NEM TUDTAM HOGYAN KELL!
Bementem a szobámba és az ölembe vettem a könyvet.
Már vagy úgy egy órája lapozgattam, mert nem találtam benne semmit, arról, hogy hogyan lehet visszaállítani az időt, ha megállítottam. Aztán egyszer csak valaki megdobta az ablakomat. Nagyon meglepődtem, mivel lefagyaztottam az időt, akkor meg ki a frász mozog?! Mikor kinéztem Izabellát pillantottam meg. Meglepődtem. Bemászott az ablakon és megvetően méregetett.
- Mégis mit csináltál?! Megálítottad az időt ez...ez egyben csodálatos és veszélyes is! - mondta.
- Hogy lehet visszaállítani? - tértem a lényegre.
- Fel kell olvasztani.
- De nem tudom hogy hogyan! Te nem tudod?
- Aki lefagyasztotta csak ő tudja felolvasztani is.
Felemeltem a kezem és megpróbáltam felolvasztani és sikerült.
- Köszönöm! Csak ezért jöttél vagy segíthetek másban?
- Igazából Laci miatt jöttem. Segítened kell! Megakarom leckéztetni! Tudom, hogy te is nagyon szívesen akarod megverni! - mosolygott.
- Naná! - vigyorogtam gonoszúl.
- Akkor a terv... - kezdte, de megakadt, és a tekintete egyszerre réműlté váltott. -Van...van valami mögötted! - kiabált Izabella.
Hátra néztem és megpillantottam a démont. Hopsz! Elfelejtettem hogy az idővel egy időben kiolvadt.
Gyorsan lefagyaztottam és visszafordultam Izához.
Mind a ketten összemosolyogtunk mivel ugyanarra gondoltunk.
- Szóval a terv! Te küldesz egy levelet Lacinak, hogy feladod magad és amikor a szobádba belép te felolvasztod ezt a medve izét és az ráugrik. Érthető?
- Teljes mértékben! - válaszoltam - Csak még van egy kis dolgom.
Kimentem az ajtón és az utamat a kastély felé vettem. Hogy most jóban vagyunk Louis-szalszeretnék több időt tölteni vele.
Ahogy beléptem a kastélyba nem Louis fogadott hanem Becky.
- Hát te? Mit keresel itt? - kérdezte bályosan. Á-á! Nem fog többé megtéveszteni de nem is akarom felfedni a kis titkát. Hadd kínlódjon.
- Szia! Louis-hoz jöttem. Tegnap kibékültünk. Nem tudtad?
,,A fenébe" - gondolta Becky.
Gondoltam játszok vele egy kicsit.
- Ezt hogy értetted? - kérdeztem.
- Mit? - játszotta az ártatlant.
- Amit gondoltál. Idézem: ,, a fenébe''.
- Nem gondoltam semmit - és ezzel ott hagyott.
Nem foglalkozva Beckyvel felmentem az emeletre Louis-hoz.
Nagy örömmel fogadott és legalább 3 órát beszélgettünk.
- Akkor most Laci is meg akar ölni? - kérdezte.
- Ja, úgy látszik!
Még beszélgettünk pár percet, majd haza indultam. Este 10-kor aludtam el.
-------Másnap-------
A suliban egyszerre támadtak le a diákok.
-Gréta, Gréta! Ezt alá tudod iratni nekem Lacival? - nyújtotta felém egy csaj a pólóját.
- Gréta ezt neked hoztam! - egy másik csaj meg valami csomagot tartott felém.
Életemben nem láttam még ennyi szánalmas verebet! Mostmár nem csak jópofiznak velem, hanem már ajándékokat is adnak. S mindezt egy egy béna rockbanda frontembere miatt.
Mindenkire gonoszul rávigyorogtam, majd amikor már az iskola bejáratánál voltam, megfordultam, így szembe kerültem a lelkesen követő pincsikkel.
- Idefigyeljetek! Marhára nem érdekel milyen csomagokat adtok nekem, meg, hogy most " jajj most kedves leszek, mer tud aláírást szerezni!" Most kijelentem, hogy senkinek nem fogok Lacitól aláírást szerezni! És most nyugodtan bunkózhattok velem, úgy, mint előtte. Képzeljètek! Nem érdekel! - majd felszegett állal tovább álltam.
Épp a szekrényemből szedtem ki a könyveimet, amikor valaki belemarkolt a fenekembe.
"Hmm, elég jó segge van a Vöröskének!" - hallottam meg egyből Zoli gondolatát.
- Szia Cica! Még nekem sem szeretnél aláírást szerezni? - kérdezte, majd megsimogatta az arcomat. Elhúzódtam.
- Nem hallottad, amit az előbb mondtam? Vagy esetleg nehéz a felfogásod? - vontam fel a szemöldökömet.
- Hallottam, csak gondoltam hátha! - vigyorgott. "Bármi áron, de akkor is szerezni fogok egy aláírást! Szóval nincs más választásom...!".
Zoli elkezdett közelíteni. Automatikusan elhúzódtam.
- Ha azt hiszed, hogy ezzel a szánalmas próbálkozással, majd hozok neked aláírást, akkor tévedsz! - mondtam, majd bevágtam a szekrényem ajtaját és otthagytam.
Fújj, de utálom az ilyen nyomulós srácokat. Csak azért ,mert jó a külsőjük, azt hiszik, hogy bármit megtehetnek!
28.rész
Már az úton begyakoroltam, hogy mit fogok mondani, miért jöttem hozzá el. Már pár sarok választott el a kastélytól és Louis-tól, amikor meghallottam Becky hangját. Nem akartam, hogy meglásson, ezért egy fa mögül hallgatóztam. Még jó hogy este van így nem láthat meg.
- Nem követett senki? - kérdezte egy köpönyeges idegen.
- Senki. Nem is sejtették. - vigyorgott Becky.
- Sikerült beépülnöd?
- A kis alakváltó a barátjának hisz és a legjobb barátjától Louis-tól is elszakítottam. De nem is akárhogy!
- Helyes! Brendon nagyúr boldog lesz.
Úristen!Ezek szerint Becky Brendon kéme? És én a közelembe engedtem? Most még erről nem akarok beszélni senkivel. Legyen ez a mi dolgunk Becky-vel.
El akartam menni, de véletlenül egy gallyra léptem és az egy nagyot reccsent.
- Mi volt ez? - kérdezte az idegen.
Lépéseket hallottam...
Gyorsan le kellett lépnem, ezért a levegő erőmmel felemelkedtem és a tetőre kerültem. Onnan már egyszerűen átugráltam a háztetőkön egyenesen a kastélyhoz.
Megkerestem Louis szobájának az ablakát és bemásztam rajta.
Louis meglepetten és hűvösen kémlelt.
- Mit keresel itt? - kérdezte.
- Csak bocsánatot szeretnék kérni a viselkedésemért. Nem volt szép tőlem. Sajnálom!
- Most igazából fogalmam sincs hogy kamuzol vagy igazat mondasz - mondta.
- Akkor talán ez majd segít! - mondtam majd egy képet mutattam neki az összetevőkről, legalábbis egy még hiányzik de nemsokára az is meglesz.
- Annyira sajnálom! - mondta Louis.
- Akkor...szent a béke? - kérdeztem.
- Naná! - vigyorgott.
Jó látni, hogy megint mosolyog, de... Becky miatt aggódok. Mit fog szólni ha megtudja hogy áruló? Szegény!
--------Otthon--------
Anya éppen sárgarépa főzeléket csinált (fúj!) így szerencsés voltam.
-Szia anya! Kaphatok egy sárgarépát? - kérdeztem mosolyogva.
Anya kérdőn nézett rám.
- Utálod a sárgarépát!
- Dehogy! Nagyon szeretem! - viaskodtam.
Anya úgy nézett rám, mint aki bizonyítékot vár. Felkaptam egy sárgarépát és beleharaptam. Undorodva nyeltem le az első harapást.
- Nagyon finom! - mondtam miközben próbáltam nem kiöklendezni a répát. - el is veszek még eggyet! A szobámban megeszem.
A szobám helyett felmentem a padlásra a többi összetevőhöz.
- Na jó! Mit ír a könyv? Hogy kell csinálni belőle kotyvalékot? - vakartam a fejem.
Azt irta hogy lassú tűzön kell főzni a teve nyelvet és a denevér szárnyat együtt... - itt megálltam.
Szóval még egy tűzhelyet is be kell szereznem... Szuper!
6 órakkor kopogtattak az ajtón. Kinyitottam az ajtót és... Olivért pillantottam meg.
- Szia! Hát te...? - kezdtem.
- Hozz meleg ruhát addig kint várok. - mondta majd megfordult és kiment.
Összepakoltam annak ellenére hogy fogalmam sem volt hogy mit tervez. Ahogy kiléptem az ajtón Olivér felkapott és óriási sebbeséggel futni kezdett.
Egy olyan helyre vitt, ami csodálatos volt. Egy tisztásra. Virág illat terjengett a levegőben és kivolt világítva az a rész ahova vitt.
Ledőltünk a fűre és néztük a csillagos eget. Egyszóval : nagyon romantikus volt.
Már 10 óra volt amikor hazaértem. Nagyon fáradt voltam, így hamar elaludtam. Olyan 2-3 fele különös zajra lettem figyelmes...
27.rész
Olivér elpirult, majd meghallottam a gondolatát: "Ez nehezebb lesz, mint gondoltam! Nem hiszem, hogy képes leszek sokáig távoltartani magam tőle, mert..." .
Úgy tettem, mintha nem hallanák semmit, mert nagyon tudni akartam, hogy miért nem tudja magát tőlem távoltartani. "mert SZERETEM!! Igen, azért mert szeretem!!".
Na jó, itt enyhe szívritmus kimaradásom volt. A szívverésem felgyorsult, az arcom pedig vörös színt öltött fel. Azt mondta, hogy szeret!!
Na jó, gyakorlatilag nem is mondta, hanem gondolta, de akkor is! SZERET!
Nem akarom elveszíteni Olivért és marhára nem érdekel, ha meg akarnak majd ölni ezèrt, de...
- Olivér... - suttogtam, majd lassan felemeltem a fejem ès mélyen a szemébe néztem. - ...én szeretlek! Nem szeretném, ha egy olyan ember miatt, mint Brendon, elhagynál! Ha szeretsz, akkor mellettem maradsz!
Nem zsarolni akartam ezzel, csak kiváncsi voltam, hogy engem választ-e.
- Én is szeretlek! És biztosíthatlak róla, hogy veled maradok! Nálad senki sem volt még fontosabb számomra! - majd, mint aki eddig is alig bírta ki, hogy ne tegye meg...szenvedélyesen megcsókolt.
A csókjától az egész testem megborzongott. Annyira hiányzott!
***
A suliban hihetetlen dolog történt. Az a két ember pofátlankodott oda hozzám, akiket a...inkább nem mondom, hogy hova kívánok. A szóbanforgó személyek nem mások, mint Anna és Kriszti. Természetesen ők is autogrammért kuncsorogtak. Amikor elmondták, hogy mit akarnak, elkapott a röhögőgörcs. A folyosón többen is beszóltak olyat, mint például: Hallod Vörös! ( ilyenkor mindig visszaszólok, hogy: Na basszus, süket vagyok!) Úgy nyerítessz, mint egy ló!
Ès jót szórakozik a maga, szellemes beszólásán. Szerintem mondanom sem kell, hogy mit gondolok az ilyenekről.
- Most komolyan! Van merszetek idetolni a képeteket, azok után, hogy én őszintén, saját talasztalatból elmondom a véleményemet, és azzal vádoltok, hogy féltékenységből mondtam? Drágáim, szálljatok már vissza a földre! Ami pedig azt az aláírást illeti, felejtsétek el!
Megsem várva a reakciójukat, sarkon fordultam és elindultam haza. Jobban mondvai a közeli parkba, mert találkozom Izabellával. Meséltem neki Laciról és nem tudom miért, de azt akarja, hogy mutassak róla egy képet. Már vagy 20 perce várok, de sehol senki. Hol van már Izabella?
- Szia, Gréta! - jelent meg Iza.
-Ahh, hol voltál? Már vagy húsz perce itt ácsorgok! - toltam le egyből.
- Bocsi, csak volt egy kis elintézni valóm!
- Értem... Na hoztam képet Laciról, de még mindig nem értem, hogy minek kell az neked! - adtam oda neki a fényképet.
Épp hogy ránézett a képre, ökölbe szorult a keze és vörösen lángolt. Olyan volt, mint én amikor dühös vagyok, csak az enyém kéken lángol.
- Iza, mi a baj? - kezdtem aggodni.
- Az, hogy tudom ki ő!
- Jah a fél világ tudja!
- Nem úgy értem, hanem, hogy ő volt az én...
- A te...?
- Az én pasim! El is jegyzett, de az egyik nap azt mondta, hogy mást szeret és elment! - magyarázta Iza.
- Oh nagyon sajnálom!
- És tényleg meg akar ölni? De hisz Laciról én ezt nem is képzelem el!
- Pedig igaz! És tudja azt is, hogy alakváltó vagyok!
- Na majd beszélek én vele, ne aggódj! - mosolyodott el halványan.
- Köszi! - mosolyogtam én is.
Ahhoz képest, hogy nemrég még ő is megakart ölni, elég kedves. Bízok benne!
Amikor elindultam, megint nem hazafele vettem az irányt, hanem...hanem a kastély fele.
26.rész
Ahha, szóval ezért volt ilyen ismerős a hapek. Csak egy baj van! Egyszerűen ki nem állhatom, se őt se a bandát.
- Kösz nem. Nem szoktam idegen embereket becézgetni. - mondtam még mindig hidegen, és direkt nem tettem semmiféle megjegyzést arra, hogy egy bandában frontember.
Segítségkérően anyára néztem...
- Hát...pár hónapja ismerkedtünk meg egy könyvesboltban. És elég jól összemelegedtünk.Veheted úgy is hogy együtt vagyunk! - nézett szerelmesen László szemébe.
HOGY MI?! ÉS ÉN ERRŐL MIÉRT NEM TUDTAM?!
- É...értem. Nekem m...most mennem kell! - montam majd a szobámba rohantam.
Ez a Laci nagyon furcsán méregetett engem egész idő alatt. A szobámban elkezdtem gyakorolgatni a mozdulatokat. Épp egy papírlapot égettem el, amikor...amikor belépett a szobámba Laci. A szemeim villámokat szórtak (most csak képletesen), olyan mérges voltam rá.
- Esetleg kopogni nem kéne ha belépsz egy szobába? - kérdeztem flegmán.
A megjegyzésemre fittyet hányva, beljebb jött. Már egészen közel volt hozzám. Némán meredtünk egymásra pár másodpercig, majd Laci arcára széles vigyor ült ki.
- Vigyázz magadra Grétuka! - s ezzel megfordult és kiment a szobámból. Pár pillanatig meredten álltam egy helyben, majd hátra estem. Pont az ágyamra.
Hogy értette az, hogy vigyázzak magamra? Na neeee.... Mi van ha Lacit Brendon nagyúr küldte? Jajj, szegény anya!
Éjjel képtelen voltam aludni. Folyamatosan Lacin járt az eszem. Valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag félelmet érzek legbelűl. Félelmet attól, hogy Brendon úgy akar nekem ártani, hogy anyát is belevonja ebbe az ügybe. Minnél hamarabb beszélnem kell Izabellával. Talán ő tud segíteni.
Reggel a suli felé haladva valaki erősen megragadta a vállamat hátulról és szembefordított magával. Már készen voltam támadni, ha esetleg Edgárd vagy éppenséggel a boszi lenne az. Meglepetésemre egyikőjük se volt, hanem .... Laci.
- Rájöttem a mocskos kis titkodra Grétuka! Nem hiába mondtam neked tegnap, hogy vigyázz magadra! - mondta gonosz vigyorral az arcán.
- Egy: ne merjél te engem "Grétukának" hívni! Kettő: miféle titokra?
- Ne játszd a hülyét! Nyílvánvaló, hogy alakváltó vagy!! És mivel elég jó kis erőid vannak, kénytelen leszek megölni téged!
Komolyan, mindenki meg akar ölni?? Laci egy hirtelen mozdulattal a karjai közé zárt. Akárhogy ficánkoltam, nem sikerűlt kiszabadulnom. Az út túloldalán megpillantottam két kigyúrt hapsit. Gondolkodás nélkül elkiáltottam magam.
- Segítség!!! Ez a perverz alak meg akar erőszakolni!!!
Erre a két izomagyú elindult felénk. Gondolom Laci beijedt, mivel eleresztett.
A suliban nem tudom hogyan, de valahogy tudomást szereztek arról, hogy anya és Laci, a híres bandatag, együtt vannak. Mindenki azzal nyaggatott, hogy szerezzek nekik autogrammot.
- Ja, persze, mert a "Vörösfejű Gréta" erre jó, mi? - néztem lesajnálóan Zolira, aki úgyszintén aláírást akart Lacitól.
- Ne húzd fel magad cica! Még kigyullad a hajad! - röhögött. Fuu de felpofoztam volna most, de hála a sok gyakorlásnak, tudtam uralkodni magamon.
- Elmész te a jó büdös francba! - mondtam nyugodtan, majd megfordultam és bementem a terembe.
Már majdnem felrobbantam, mivel egész nap nem szálltak le rólam. Folyton csak ezeket hallottam:
- Grétaaa!! Szerzel nekem autogrammot? Légyszii!
- Grétaa! Aláiratod Lacival a pólómat/sapkámat/a plakátomat?
Termèszetesen mindenkinek nemet mondtam, mer nehogymár amúgy hozzám se szólnak, ha meg igen , akkor beszólogatnak, most meg, hogy Laci anyámmal van együtt egyből Gréta így, Gréta úgy. A francokat! Dehogy fogok én nekik aláírást szerezni, attól, akit ki nem állhatok!
Otthon a lakásban összefutottam Lacival.
- Mi volt az a kis jeleneted ma reggel? - érdeklődött, közben az a rém idegesìtő, levakarhatatlan vigyor ott ült az arcán.
- Mintha nem tudnád... Honnan tudod, hogy mi vagyok?
- Egy aranyos kismadár csiripelte el nekem!
- Akkor kérdezek valami mást! Anyámat tényleg szereted, vagy őt csak az egyik tervedhez használod föl?
- Is-is! - vigyorgott még mindig.
Ó, hogy az a...!! Laci elkezdett közelíteni felém.
Ezúttal nem hagytam magam. Felemeltem a térdem és erősen gyomorszájba rúgtam, mire Laci a földre rogyott. Hah, nem kell nekem ide képesség.
- Kösz nem. Nem szoktam idegen embereket becézgetni. - mondtam még mindig hidegen, és direkt nem tettem semmiféle megjegyzést arra, hogy egy bandában frontember.
Segítségkérően anyára néztem...
- Hát...pár hónapja ismerkedtünk meg egy könyvesboltban. És elég jól összemelegedtünk.Veheted úgy is hogy együtt vagyunk! - nézett szerelmesen László szemébe.
HOGY MI?! ÉS ÉN ERRŐL MIÉRT NEM TUDTAM?!
- É...értem. Nekem m...most mennem kell! - montam majd a szobámba rohantam.
Ez a Laci nagyon furcsán méregetett engem egész idő alatt. A szobámban elkezdtem gyakorolgatni a mozdulatokat. Épp egy papírlapot égettem el, amikor...amikor belépett a szobámba Laci. A szemeim villámokat szórtak (most csak képletesen), olyan mérges voltam rá.
- Esetleg kopogni nem kéne ha belépsz egy szobába? - kérdeztem flegmán.
A megjegyzésemre fittyet hányva, beljebb jött. Már egészen közel volt hozzám. Némán meredtünk egymásra pár másodpercig, majd Laci arcára széles vigyor ült ki.
- Vigyázz magadra Grétuka! - s ezzel megfordult és kiment a szobámból. Pár pillanatig meredten álltam egy helyben, majd hátra estem. Pont az ágyamra.
Hogy értette az, hogy vigyázzak magamra? Na neeee.... Mi van ha Lacit Brendon nagyúr küldte? Jajj, szegény anya!
Éjjel képtelen voltam aludni. Folyamatosan Lacin járt az eszem. Valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag félelmet érzek legbelűl. Félelmet attól, hogy Brendon úgy akar nekem ártani, hogy anyát is belevonja ebbe az ügybe. Minnél hamarabb beszélnem kell Izabellával. Talán ő tud segíteni.
Reggel a suli felé haladva valaki erősen megragadta a vállamat hátulról és szembefordított magával. Már készen voltam támadni, ha esetleg Edgárd vagy éppenséggel a boszi lenne az. Meglepetésemre egyikőjük se volt, hanem .... Laci.
- Rájöttem a mocskos kis titkodra Grétuka! Nem hiába mondtam neked tegnap, hogy vigyázz magadra! - mondta gonosz vigyorral az arcán.
- Egy: ne merjél te engem "Grétukának" hívni! Kettő: miféle titokra?
- Ne játszd a hülyét! Nyílvánvaló, hogy alakváltó vagy!! És mivel elég jó kis erőid vannak, kénytelen leszek megölni téged!
Komolyan, mindenki meg akar ölni?? Laci egy hirtelen mozdulattal a karjai közé zárt. Akárhogy ficánkoltam, nem sikerűlt kiszabadulnom. Az út túloldalán megpillantottam két kigyúrt hapsit. Gondolkodás nélkül elkiáltottam magam.
- Segítség!!! Ez a perverz alak meg akar erőszakolni!!!
Erre a két izomagyú elindult felénk. Gondolom Laci beijedt, mivel eleresztett.
A suliban nem tudom hogyan, de valahogy tudomást szereztek arról, hogy anya és Laci, a híres bandatag, együtt vannak. Mindenki azzal nyaggatott, hogy szerezzek nekik autogrammot.
- Ja, persze, mert a "Vörösfejű Gréta" erre jó, mi? - néztem lesajnálóan Zolira, aki úgyszintén aláírást akart Lacitól.
- Ne húzd fel magad cica! Még kigyullad a hajad! - röhögött. Fuu de felpofoztam volna most, de hála a sok gyakorlásnak, tudtam uralkodni magamon.
- Elmész te a jó büdös francba! - mondtam nyugodtan, majd megfordultam és bementem a terembe.
Már majdnem felrobbantam, mivel egész nap nem szálltak le rólam. Folyton csak ezeket hallottam:
- Grétaaa!! Szerzel nekem autogrammot? Légyszii!
- Grétaa! Aláiratod Lacival a pólómat/sapkámat/a plakátomat?
Termèszetesen mindenkinek nemet mondtam, mer nehogymár amúgy hozzám se szólnak, ha meg igen , akkor beszólogatnak, most meg, hogy Laci anyámmal van együtt egyből Gréta így, Gréta úgy. A francokat! Dehogy fogok én nekik aláírást szerezni, attól, akit ki nem állhatok!
Otthon a lakásban összefutottam Lacival.
- Mi volt az a kis jeleneted ma reggel? - érdeklődött, közben az a rém idegesìtő, levakarhatatlan vigyor ott ült az arcán.
- Mintha nem tudnád... Honnan tudod, hogy mi vagyok?
- Egy aranyos kismadár csiripelte el nekem!
- Akkor kérdezek valami mást! Anyámat tényleg szereted, vagy őt csak az egyik tervedhez használod föl?
- Is-is! - vigyorgott még mindig.
Ó, hogy az a...!! Laci elkezdett közelíteni felém.
Ezúttal nem hagytam magam. Felemeltem a térdem és erősen gyomorszájba rúgtam, mire Laci a földre rogyott. Hah, nem kell nekem ide képesség.
25.rész
Reggel, pontosabban hajnalban elmentem sétálni, mert nem tudtam aludni. Jártam több játszótéren, majd betértem abba az utcába, ahol legelősször találkoztam Olivérrel. Kicsit sétáltam, majd valamit, pontosabban valakit pillantottam meg. Olivért. OLIVÉRT!!
Odaakartam hozzá rohanni, de ő villámgyorsasággal eltűnt. Ekkor jöttem rá hogy ezt én is megtudom csinálni. A szél erőmmel.
Olivér egy konténer mögé bújt. Én a háta mögé osontam.
- Miért menekülsz előlem? - kérdeztem halkan
- Bocsi mennem kell!
Megfogtam a kezét egy pillanatra és ezt mondtam:
- Figyelj! Nem tudom hogy most mi történik de...teljes mértékben bízok a döntésedben.
Majd megöleltem. Egyszercsak gyöngének éreztem magam és mindenem fájt. Majd összeestem.
Csak ennyit hallottam:
,,Gréta! Jól vagy? GRÉTA! HALLASZ?!''
Ahogy felébredtem, meghallottam Olivér gondolatát, de persze még csukva volt a szemem :
,,Ez nem jó! Ha Brendon nagyúr meglátja, hogy a közelemben van Gréta akkor megöli őt, de én szeretem és nem akarok szakítani vele. Viszont ha elmondom neki akkor mindkettőnket megöl. Kész elmetéboly!''
Igy már minden érthető! - gondoltam magamban.
- Meg fogom védeni akkor mindkettőnket Brendontól. Nem engedem, hogy megöljön minket! - mondtam még mindig csukott szemmel.
- Már megint az elmémben voltál?! - kérdezte
- Bocsi még nem tudom kontrolálni.
A nap további részét Brendon felkeresésével telt. Bejártam hegyeket, völgyeket, de nem találtam sehol. Majd a szükség idején ugyis előbukkan.
Mikor a keresést befejeztem ,elkezdett szakadni az eső és nagy vihar közeledett. Mivel 2 órára voltam a lakásomtól elkezdtem sétálni. Közben szétáztam. Az út felénél tartottam,amikor előttem belecsapott egy villám egy fenyőfába és az dőlni kezdett...egyenesen rám.
Én védezően az arcom elé emeltem fel a kezem,mire egy jégkupola jött létre fölöttem. Ugyan rám esett a fa ,de nem esett semmi bajom, a jégkupola megvédett.
Lehetséges hogy...?! Lehetséges hogy megkaptam a jég erőt?! Remélem ,hogy igen, mert így előbbre kerülök, hogy szembe szálhassak Brendonnal. De ki is kellett próbálnom.
Ráléptem a vízre és jég borította el. A fantáziámnak segítségével ,,varázsoltam'' magamnak jégkorcsolyát. Szószerint elkezdtem hazáig korizni. Otthon csak anya várt és egy...ismeretlen férfi.
Vajon ki lehet ez? Mit keres itt? Ilyen gondolatok cikáztak a fejemben.
Odaakartam hozzá rohanni, de ő villámgyorsasággal eltűnt. Ekkor jöttem rá hogy ezt én is megtudom csinálni. A szél erőmmel.
Olivér egy konténer mögé bújt. Én a háta mögé osontam.
- Miért menekülsz előlem? - kérdeztem halkan
- Bocsi mennem kell!
Megfogtam a kezét egy pillanatra és ezt mondtam:
- Figyelj! Nem tudom hogy most mi történik de...teljes mértékben bízok a döntésedben.
Majd megöleltem. Egyszercsak gyöngének éreztem magam és mindenem fájt. Majd összeestem.
Csak ennyit hallottam:
,,Gréta! Jól vagy? GRÉTA! HALLASZ?!''
Ahogy felébredtem, meghallottam Olivér gondolatát, de persze még csukva volt a szemem :
,,Ez nem jó! Ha Brendon nagyúr meglátja, hogy a közelemben van Gréta akkor megöli őt, de én szeretem és nem akarok szakítani vele. Viszont ha elmondom neki akkor mindkettőnket megöl. Kész elmetéboly!''
Igy már minden érthető! - gondoltam magamban.
- Meg fogom védeni akkor mindkettőnket Brendontól. Nem engedem, hogy megöljön minket! - mondtam még mindig csukott szemmel.
- Már megint az elmémben voltál?! - kérdezte
- Bocsi még nem tudom kontrolálni.
A nap további részét Brendon felkeresésével telt. Bejártam hegyeket, völgyeket, de nem találtam sehol. Majd a szükség idején ugyis előbukkan.
Mikor a keresést befejeztem ,elkezdett szakadni az eső és nagy vihar közeledett. Mivel 2 órára voltam a lakásomtól elkezdtem sétálni. Közben szétáztam. Az út felénél tartottam,amikor előttem belecsapott egy villám egy fenyőfába és az dőlni kezdett...egyenesen rám.
Én védezően az arcom elé emeltem fel a kezem,mire egy jégkupola jött létre fölöttem. Ugyan rám esett a fa ,de nem esett semmi bajom, a jégkupola megvédett.
Lehetséges hogy...?! Lehetséges hogy megkaptam a jég erőt?! Remélem ,hogy igen, mert így előbbre kerülök, hogy szembe szálhassak Brendonnal. De ki is kellett próbálnom.
Ráléptem a vízre és jég borította el. A fantáziámnak segítségével ,,varázsoltam'' magamnak jégkorcsolyát. Szószerint elkezdtem hazáig korizni. Otthon csak anya várt és egy...ismeretlen férfi.
Vajon ki lehet ez? Mit keres itt? Ilyen gondolatok cikáztak a fejemben.
24.rész
Miután leléptünk, ketté kellet válnunk Olivérrel, mert az ellenkező irányban van az otthonunk. Mikor már csak pár utcányira volt a házam, meghallottam valamit a hátam mögül. Nem volt má, mint Edgárd és az a bűn ronda boszi.
- Hé Elenor öljük már meg egyszer és mindenkorra! - mondta Edgárd.
Àhhá! Akkor a boszit Elenornak hívják.
Elkezdtek rohanni felém, mire hátrálni, mikor észrevettem, hogy egy fal van mögöttem. Támadt egy ötletem!
Vártam ameddig kicsit közelebb kerülnek hozzám, míg végül csak kevesebb, mint egy méter volt az ellenségeim és én köztem. Ekkor felrepültem, mire belecsapódtak a falba és bent is ragadtak, mivel nem tudták kiszedni a falból a fejüket.
Kihasználva a lehetőséget, belelőttem a hátsójukba egy-egy tűzgolyót, amítől a fejük kikerült, de a hátsófelük éget, majd elmenekültek. Szóval a mai napom király volt!
Mire hazaértem nyolc óra lehetett. Mivel iszonyat fáradt voltam, hamar elaludtam.
Reggel nem volt suli így elővettem a könyvemet. Párat lapozgattam, mikor találtam egy oldalt, ami újdonság volt, mert a 123 és a 124-dik oldal között volt. Egyszóval egy újabb titkos oldal lehetett.
Elkezdtem tanulmányozni. Új mozdulatsorok voltak erőnként csoportositva.
Szóval nekem a tűz és a levegőt kellett néznem. Volt két mozdulatsor, ami nagyon megtetszett. Az egyik az volt amikor kifele fordítod a kezed majd ökölbe szorítod. Ez a mozdulatsor megidézett egy tűz sárkányt. A másik pedig az időjárást szabályozta.
Arra gondoltam hogy kimegyek és kiprobálom. Persze a könyvet is vittem magammal.
Először az időjárást próbáltam ki. Meg is bántam mer szarrá áztam, meg majdnem belém csapott egy villám és a hóesést se hagyjuk ki. Következőnek a sárkányt próbáltam ki. Megidéztem,csak kicsit nehéz volt irányítani. Először a fák tetejét égettem le, majd a füvet perzseltem fel. Hat órára kezdtem belejönni,amikor Olivér jelent meg.
- Gyere! Nézd meg mit tudok! - mondtam.
- Gréta valamit el kell mondanom... - mondta. Megijedtem.
- Mi történt? - kíváncsiskodtam.
- Figyelj ez nem fog menni!
- Mégis mi?
- Hogy mi ketten...együt legyünk...
- Most miért csinálod ezt? Bocsánat ha bármit is tettem! - már a sírás folytogatott.
- Semmit! A te érdekedben teszem! - majd eltűnt.
Ott elkapott a zokogás.
Végül elhatároztam, még erősebbé válok,hogy megtudjam védeni. Így aludtam el.
- Hé Elenor öljük már meg egyszer és mindenkorra! - mondta Edgárd.
Àhhá! Akkor a boszit Elenornak hívják.
Elkezdtek rohanni felém, mire hátrálni, mikor észrevettem, hogy egy fal van mögöttem. Támadt egy ötletem!
Vártam ameddig kicsit közelebb kerülnek hozzám, míg végül csak kevesebb, mint egy méter volt az ellenségeim és én köztem. Ekkor felrepültem, mire belecsapódtak a falba és bent is ragadtak, mivel nem tudták kiszedni a falból a fejüket.
Kihasználva a lehetőséget, belelőttem a hátsójukba egy-egy tűzgolyót, amítől a fejük kikerült, de a hátsófelük éget, majd elmenekültek. Szóval a mai napom király volt!
Mire hazaértem nyolc óra lehetett. Mivel iszonyat fáradt voltam, hamar elaludtam.
Reggel nem volt suli így elővettem a könyvemet. Párat lapozgattam, mikor találtam egy oldalt, ami újdonság volt, mert a 123 és a 124-dik oldal között volt. Egyszóval egy újabb titkos oldal lehetett.
Elkezdtem tanulmányozni. Új mozdulatsorok voltak erőnként csoportositva.
Szóval nekem a tűz és a levegőt kellett néznem. Volt két mozdulatsor, ami nagyon megtetszett. Az egyik az volt amikor kifele fordítod a kezed majd ökölbe szorítod. Ez a mozdulatsor megidézett egy tűz sárkányt. A másik pedig az időjárást szabályozta.
Arra gondoltam hogy kimegyek és kiprobálom. Persze a könyvet is vittem magammal.
Először az időjárást próbáltam ki. Meg is bántam mer szarrá áztam, meg majdnem belém csapott egy villám és a hóesést se hagyjuk ki. Következőnek a sárkányt próbáltam ki. Megidéztem,csak kicsit nehéz volt irányítani. Először a fák tetejét égettem le, majd a füvet perzseltem fel. Hat órára kezdtem belejönni,amikor Olivér jelent meg.
- Gyere! Nézd meg mit tudok! - mondtam.
- Gréta valamit el kell mondanom... - mondta. Megijedtem.
- Mi történt? - kíváncsiskodtam.
- Figyelj ez nem fog menni!
- Mégis mi?
- Hogy mi ketten...együt legyünk...
- Most miért csinálod ezt? Bocsánat ha bármit is tettem! - már a sírás folytogatott.
- Semmit! A te érdekedben teszem! - majd eltűnt.
Ott elkapott a zokogás.
Végül elhatároztam, még erősebbé válok,hogy megtudjam védeni. Így aludtam el.
23.rész
Már eltelt két hét, de semmi sem változott. A suliban ugyanúgy kirekesztenek és bunkóznak velem, mire én ugyanúgy nem veszek tudomást róluk. Na jó, talán van pár személy, aki felnéz rám, de azon kívűl semmi. Louis, amióta visszament a kastélyba, egyszer sem volt nálam, még csak nem is találkoztam vele, ellenben Becky-vel, akivel minden este dumálunk. Egész jó fej a csaj!
smile hangulatjel
Egyik este, amolyan csajos este volt. A tini filmekben ilyenkor a lányok befestik egymás körmét, kibeszélik a suli legdögösebb pasiját. Nem, mi nem ezt tettük (meg amúgy is! Hogy fested be egy szellem körmét?), helyette Louis-ról beszéltünk. Én, jobban mondva ez a "varázsital" segíthet rajtuk, ehez viszont rám van szükségük. Szóval békaürülék, tevenyelv: pipa! Kell még a denevérszárny meg a sárgarépa. De telihold az holnap lesz. Csak azt nem tudom, hogy hogyan szerezzem meg a denevérnek a szárnyát! Mondjuk ha a tevenyelvet megszereztem, akkor ez is menni fog.
- Gréta, te vagy az utólsó esélyünk! Másként nem maradhatunk itt a földön! - sóhajtott egy hatalmasat Becky.
- Ezt hogy érted? - ráncoltam a szemöldökömet. Mi az, hogy másként nem maradhatnak a földön?
- Hát kaptunk száz évet arra, hogy visszaváltozzunk emberré és ha nem sikerűl, akkor...akkor örökre eltűnünk! - magyarázta.
Hú! Akkor most ha nem sikerűl nekik visszaváltozniuk, akkor soha nem fogom látni őket? Nem ezt nem engedhetem.
Másnap este telihold volt, és mivel a környéken a denevérek túl szaporodtak, így nem volt nehéz megfogni egyet.
Otthon van egy jól zárható hűtőtáska, abba gyűjtöm az összetevőket.
A parkban vártam Olivért, mert megbeszéltük, hogy elmegyünk valahová, amikor valaki megragadott hátulról. Iszonyatos fájdalat éreztem az oldalamon. Odapillantottam és láttam, hogy csupa vér minden. Nem volt elég annak a valakinek, hogy oldalbaszúrt, de még fel is lökött, mire én a földön kötöttem ki. Felnéztem de csak egy homályos alakot láttam. Ebben a pillanatban megjelent mégvalaki is: Olivér. Rövid időn belűl Cleo is megérkezett. Csak egy valakit nem ismertem fel: a támadómat.
Már alig volt erőm, és a látásom is elhomályosult. Már azon gondolkodtam, hogy még csak 15 éves vagyok, alig ízlelhettem meg az életet. Végre van egy pasim és kétt szellem haverom. Nem halhatok meg ilyen fiatalon; előttem van még az egész èlet. Ebben a percben bevillant előttem egy kép, az volt , amikor Izabella hasba szúrta Olivért és én az erőmmel meggyógyítottam. Ha Olivért meg tudtam gyógyítani, akkor valószínüleg magamat is. Felemeltem a kezem, ami elkezdett kéken világítani. Rátettem az oldalamra a kezem, mire...a seb eltűnt én pedig erősebbnek érzetem magam, mint eddig valaha. A levegő erőmmel felálltam, majd egy erős széllökéssel a földre kényszerítettem a támadómat, aki nem volt más, mint az a csúf boszorkány. Amikor Olivér meglátott, elmosolyodott.
Valaki mögöttünk elkezdett lassan tapsolni. Megfordultam és nem mással találtam szembe magam, mint Brendon nagyúrral.
- Úgy látom alábecsűltünk, alakváltó! - mondta mély hangon. - Rád küldtem a két legjobb emberemet, de te könnyen elbánsz velük!
- Jajj drága nagybátyám! Soha nem fogod feladni, hogy megölesd az unokahúgodat, igaz? - kérdeztem vigyorogva. Brendon nagyon meglepődött
- Nagybátty? Unokahúg? Micsoda?
- Jól hallottad! Még a múltkor találkoztam Izabellával, aki apám húga, és ő megélt rólad! Tőle tudtam meg, hogy mi rokonok vagyunk!
Nagyon összezavarodott, amit Olivérrel ki is használtunk és elhúztuk a csíkot. Azért arra kíváncsi vagyok, így, hogy megtudta azt, hogy az unokahúga vagyok, még mindig meg akar e öletni!l
smile hangulatjel
Egyik este, amolyan csajos este volt. A tini filmekben ilyenkor a lányok befestik egymás körmét, kibeszélik a suli legdögösebb pasiját. Nem, mi nem ezt tettük (meg amúgy is! Hogy fested be egy szellem körmét?), helyette Louis-ról beszéltünk. Én, jobban mondva ez a "varázsital" segíthet rajtuk, ehez viszont rám van szükségük. Szóval békaürülék, tevenyelv: pipa! Kell még a denevérszárny meg a sárgarépa. De telihold az holnap lesz. Csak azt nem tudom, hogy hogyan szerezzem meg a denevérnek a szárnyát! Mondjuk ha a tevenyelvet megszereztem, akkor ez is menni fog.
- Gréta, te vagy az utólsó esélyünk! Másként nem maradhatunk itt a földön! - sóhajtott egy hatalmasat Becky.
- Ezt hogy érted? - ráncoltam a szemöldökömet. Mi az, hogy másként nem maradhatnak a földön?
- Hát kaptunk száz évet arra, hogy visszaváltozzunk emberré és ha nem sikerűl, akkor...akkor örökre eltűnünk! - magyarázta.
Hú! Akkor most ha nem sikerűl nekik visszaváltozniuk, akkor soha nem fogom látni őket? Nem ezt nem engedhetem.
Másnap este telihold volt, és mivel a környéken a denevérek túl szaporodtak, így nem volt nehéz megfogni egyet.
Otthon van egy jól zárható hűtőtáska, abba gyűjtöm az összetevőket.
A parkban vártam Olivért, mert megbeszéltük, hogy elmegyünk valahová, amikor valaki megragadott hátulról. Iszonyatos fájdalat éreztem az oldalamon. Odapillantottam és láttam, hogy csupa vér minden. Nem volt elég annak a valakinek, hogy oldalbaszúrt, de még fel is lökött, mire én a földön kötöttem ki. Felnéztem de csak egy homályos alakot láttam. Ebben a pillanatban megjelent mégvalaki is: Olivér. Rövid időn belűl Cleo is megérkezett. Csak egy valakit nem ismertem fel: a támadómat.
Már alig volt erőm, és a látásom is elhomályosult. Már azon gondolkodtam, hogy még csak 15 éves vagyok, alig ízlelhettem meg az életet. Végre van egy pasim és kétt szellem haverom. Nem halhatok meg ilyen fiatalon; előttem van még az egész èlet. Ebben a percben bevillant előttem egy kép, az volt , amikor Izabella hasba szúrta Olivért és én az erőmmel meggyógyítottam. Ha Olivért meg tudtam gyógyítani, akkor valószínüleg magamat is. Felemeltem a kezem, ami elkezdett kéken világítani. Rátettem az oldalamra a kezem, mire...a seb eltűnt én pedig erősebbnek érzetem magam, mint eddig valaha. A levegő erőmmel felálltam, majd egy erős széllökéssel a földre kényszerítettem a támadómat, aki nem volt más, mint az a csúf boszorkány. Amikor Olivér meglátott, elmosolyodott.
Valaki mögöttünk elkezdett lassan tapsolni. Megfordultam és nem mással találtam szembe magam, mint Brendon nagyúrral.
- Úgy látom alábecsűltünk, alakváltó! - mondta mély hangon. - Rád küldtem a két legjobb emberemet, de te könnyen elbánsz velük!
- Jajj drága nagybátyám! Soha nem fogod feladni, hogy megölesd az unokahúgodat, igaz? - kérdeztem vigyorogva. Brendon nagyon meglepődött
- Nagybátty? Unokahúg? Micsoda?
- Jól hallottad! Még a múltkor találkoztam Izabellával, aki apám húga, és ő megélt rólad! Tőle tudtam meg, hogy mi rokonok vagyunk!
Nagyon összezavarodott, amit Olivérrel ki is használtunk és elhúztuk a csíkot. Azért arra kíváncsi vagyok, így, hogy megtudta azt, hogy az unokahúga vagyok, még mindig meg akar e öletni!l
22.rész
Olivér annyira még mindig nem bízik Izabellában. Meg is értem! Én se bíznák egy olyan emberben, aki egy nappal ezelőtt hasba szúrt. Míg ők beszélgettek, jobban mondva vitáztak, nekem közben folyamatosan kattogott az agyam. Legfőképp Becky-n.
Mikor megláttam Louis-szal, bevallom, azt kívántam, bárcsak soha ne jött volna ide. Nagyon utáltam is az elején, de a tegnapi csajos beszélgetés után nagyon megkedveltem. Nagyon aranyos és kedves lány, attól függetlenűl, hogy gyönyörű. A suliban azok a lányok, akik tudják magukról, hogy szépek, mind nagyon beképzelt és bunkó.
Szóval...Louis visszatért a kastélyba. Kicsit azért furcsa volt, hogy nem volt a lakásban.
De most én azt nem értem, hogy miért kezdett el velem veszekedni Olivér miatt, amikor neki ott van Becky! Ahh, szellemek!
Sajnos ma is be kell mennem suliba. Igen, már nem szivesen járok be. Anna és Kriszti magasról tesz rám, az osztálytársaim, sőt más osztályokból is csesztetnek meg bunkóznak velem és mindez egy barom miatt. A nevén szólítva: Zoli miatt van ez az egész.
Ma például az egyik hülyegyerek kigáncsolt, de ugye mivel a szél az erőm, enyhítettem az esést, így kutya bajom se volt. Amikor felálltam lesajnálóan végigmértem a srácot.
- Nem gondolod, hogy az ilyet az ovodások szoktak csinálni? - vobtam fel a szemöldökömet.
- Te meg nem gondolod, hogy....hogy...öhmm... - próbált visszavágni, de szegénykének leblokkoltak az agysejtjei.
Hangosan felnevettem.
- Szánalmas vagy!
Láttam a folyosón állók arcán, hogy elbizonytalanodtak.
- Hé vöröske! Próbálsz olyan menő lenni, mint én? - kérdezte hangosan Zoli. Hah, már csak ő kellett ide. - Sajnos az nem fog menni! Én nem beszélgetek magammal! - röhögóött egy nagyon a saját viccesnek szánt mondandóján.
Unottan megvártam, míg befejezi a szamárröhögést, majd közelebb mentem hozzá.
- Azt hiszed, hogy te vagy itt valaki? Hogy téged tisztelni kell, mert olyan nagy arc vagy? Megmondjam én mit gondolok? Nem vagy te ebben az iskolában senki, csak egy srác, akit az isten valamilyen okból kifolyólag, nem áldott meg agysejtekkel, így az IQ szinted nulla! Azt hiszed, hogy te vagy a legmenőbb? Az én szememben csak egy valamiben vagy "menő", abban, hogy...ja várj! Semmiben sem! Szóval ne nagyon szállj el magadtól! - fejeztem be, majd felszegett állal távoztam. Persze azt észrevettem, hogy mindenki le folt fagyva (mèg Zoli is), és csodálattal a szemükben néztek utánam. Nah erről ennyit.
Izabella elmondta Brendon nagyúr gyenge pontjait, majd neki álltam gyakorolni. Időközben kiderűlt, hogy az erőmet fejleszteni is tudom. Mondjuk azt a gyógyítós izét, amit Olivérrel csináltam, még mindig nehezen hiszem el. Méghogy én a trónörökös...!!
Mivel keveset vagyunk együtt Olivérrel, elmentünk abba a játszótérre, ahova azért mentem, mert le kellett hűtenem magam. Olivér beleült az egyik hintába, én meg az ölèbe. Hátulról átkarolt és belepuszilt a nyakamba. "Enyém a világ legszebb kincse!" - hallottam. Majd elolvadtam ott helyben. Helyes, vicces, kedves és tudja mi kell egy lánynak. Főnyeremény!!
heart hangulatjel
Mikor megláttam Louis-szal, bevallom, azt kívántam, bárcsak soha ne jött volna ide. Nagyon utáltam is az elején, de a tegnapi csajos beszélgetés után nagyon megkedveltem. Nagyon aranyos és kedves lány, attól függetlenűl, hogy gyönyörű. A suliban azok a lányok, akik tudják magukról, hogy szépek, mind nagyon beképzelt és bunkó.
Szóval...Louis visszatért a kastélyba. Kicsit azért furcsa volt, hogy nem volt a lakásban.
De most én azt nem értem, hogy miért kezdett el velem veszekedni Olivér miatt, amikor neki ott van Becky! Ahh, szellemek!
Sajnos ma is be kell mennem suliba. Igen, már nem szivesen járok be. Anna és Kriszti magasról tesz rám, az osztálytársaim, sőt más osztályokból is csesztetnek meg bunkóznak velem és mindez egy barom miatt. A nevén szólítva: Zoli miatt van ez az egész.
Ma például az egyik hülyegyerek kigáncsolt, de ugye mivel a szél az erőm, enyhítettem az esést, így kutya bajom se volt. Amikor felálltam lesajnálóan végigmértem a srácot.
- Nem gondolod, hogy az ilyet az ovodások szoktak csinálni? - vobtam fel a szemöldökömet.
- Te meg nem gondolod, hogy....hogy...öhmm... - próbált visszavágni, de szegénykének leblokkoltak az agysejtjei.
Hangosan felnevettem.
- Szánalmas vagy!
Láttam a folyosón állók arcán, hogy elbizonytalanodtak.
- Hé vöröske! Próbálsz olyan menő lenni, mint én? - kérdezte hangosan Zoli. Hah, már csak ő kellett ide. - Sajnos az nem fog menni! Én nem beszélgetek magammal! - röhögóött egy nagyon a saját viccesnek szánt mondandóján.
Unottan megvártam, míg befejezi a szamárröhögést, majd közelebb mentem hozzá.
- Azt hiszed, hogy te vagy itt valaki? Hogy téged tisztelni kell, mert olyan nagy arc vagy? Megmondjam én mit gondolok? Nem vagy te ebben az iskolában senki, csak egy srác, akit az isten valamilyen okból kifolyólag, nem áldott meg agysejtekkel, így az IQ szinted nulla! Azt hiszed, hogy te vagy a legmenőbb? Az én szememben csak egy valamiben vagy "menő", abban, hogy...ja várj! Semmiben sem! Szóval ne nagyon szállj el magadtól! - fejeztem be, majd felszegett állal távoztam. Persze azt észrevettem, hogy mindenki le folt fagyva (mèg Zoli is), és csodálattal a szemükben néztek utánam. Nah erről ennyit.
Izabella elmondta Brendon nagyúr gyenge pontjait, majd neki álltam gyakorolni. Időközben kiderűlt, hogy az erőmet fejleszteni is tudom. Mondjuk azt a gyógyítós izét, amit Olivérrel csináltam, még mindig nehezen hiszem el. Méghogy én a trónörökös...!!
Mivel keveset vagyunk együtt Olivérrel, elmentünk abba a játszótérre, ahova azért mentem, mert le kellett hűtenem magam. Olivér beleült az egyik hintába, én meg az ölèbe. Hátulról átkarolt és belepuszilt a nyakamba. "Enyém a világ legszebb kincse!" - hallottam. Majd elolvadtam ott helyben. Helyes, vicces, kedves és tudja mi kell egy lánynak. Főnyeremény!!
heart hangulatjel
21.rész
- Ki vagy igazából? - kérdeztem.
- Tényleg Izabella a nevem és tényleg a rokonod vagyok, de azért jöttem, hogy megöljelek! - vigyorgott.
- Brendon nagyúr küldött?
- Nem! Saját magamról gondoskodom! Nem parancsol nekem senki, legfőkképpen az én drága bátyám sem!
Akkor ő Brendon nagyúrnak a húga?! A HUGA?!
Mire rendesen átgondoltam volna Izabella átrángatta Olivért hozzá és egy kést szorított a torkához. Azt mondta, ha nem adom fel magam, akkor Olivért megöli. Mit tehettem volna?! Megadtam amit kért!
Ekkor a kést Olivér gyomrába döfte!
Ne!!!!!!! Kéken kezdett izzani a szemem és az egész testem. Az utcán egy hatalmas hurrikán söpört végig. Utána elkezdtem őt tűzgolyóval lőni. Addig lőttem ameddig össze nem esett.
Gyorsan odafutottam Olivérhez.
- Ne! Ez nem történhet meg! - kiabáltam, majd kitört belőlem a zokogás.
Nem tudom mit csináltam, de Olivér elkezdett kéken fényleni, míg később egy fehér fénysugár vakított el minket pár pillanatig.
- Ez képtelenség! Ilyet csak a királyi család örökösei képesek! - képedt el. - Várjunk! Hány éves is vagy? - kérdezte.
- Tizenöt, miért?
- Csak azért ,mert akkor te Lord Hermannak a lánya vagy! A trónörökös! - hajolt meg előttem, amitől kicsit zavarba jöttem.
Hazavittem Olivért.
Otthon a padláson szerencsére megtaláltam a régi ágyamat, így oda fektettem le. Lefele menet Louis-szal találtam szembe magam.
- Tudod Gréta én visszatérek a kastélyba - mondta fennhangon ,de én se voltam az amolyan nefelejtsvirág.
- Tőlem aztán mehetsz! De eggyet ne felejts! Én betartom az ígéretemet, hogy ember leszel! - montam.
Utána elváltunk.
Ahogy Louis elment fél órával azután jött Becky.
- Figyi a tegnapi miatt bocsánat! Nem volt jogom, hogy beleszóljak! - mondta.
- Á! Semmi baj, csak Louis mindenen felhúzza magát és egy kicsit kiakadtam. Én kérek bocsánatot! - mosolyogtam rá.
- Hát igen, mindig ilyen volt világéletében! - vigyorgott.
Utána elkezdtünk dumálni csajos dolgokról, mihelyt észbe kaptunk ,már éjfél volt. Gyorsan elköszöszöntünk majd azon kezdtem filózni, hogy nagyon jó barátra tettem szert
smile hangulatjel
Olivér másnapra sem kellt fel, kezdek aggódni érte.
Ma iskola van, szóval öltöznöm kell.
Az iskolában már tuti, hogy utálnak, mert az asztalomra rá írták : ,,Menj el ebből a suliból vagy ha nem nem állunk jót magunkért!'' Erre én ráirtam válaszul hogy ,,Még ha piros hó hull is akkor sem fogok elmenni''
A mai napom ezekből álltak az iskolában: A táblára egy elég csúnya szóval írták fel a nevem , a jegyzeteimet széttépték, a szekrényemet feltörték és legalább 1 kiló használt rágóval bekenték, bezártak a klotyóba és a táskámat a wc-be dobták.
A helyzethez képest elég nyugodtan kezeltem mindezt. Nem kezdtem el lángolni és nem emelkedtem a levegőbe.
A szobámban rajzolgattam, amikor valaki elkezdte dobálni kövel az ablakomat. Kinéztem.
Izabella volt az.
- Beengedsz? - kérdezte.
-Gyere! - vezettem fel a padlásra ,ahol Olivér is volt.
- Nagyon sajnálom, ami tegnap történt! De komolyan!
- Figyi! Megtörtént és túltettem magam rajta. Megbocsátok! - mosolyogtam rá kedvesen.
- Köszönöm! Azon agyaltam tegnap óta, hogy segitek neked legyőzni a bátyámat. Ismerem és tudom mik a gyenge pontjai. Segíthetek. Mit szólsz benne vagy?
Kicsit haboztam, de rábólintottam.
Beszélgettünk vagy 1 órát mikor felült Olivér és ezt kiabálta:
- Vigyázz Gréta!
Mi meg elmeséltük neki azokat az alkalmakat amikor ő ki volt ütve.
- Tényleg Izabella a nevem és tényleg a rokonod vagyok, de azért jöttem, hogy megöljelek! - vigyorgott.
- Brendon nagyúr küldött?
- Nem! Saját magamról gondoskodom! Nem parancsol nekem senki, legfőkképpen az én drága bátyám sem!
Akkor ő Brendon nagyúrnak a húga?! A HUGA?!
Mire rendesen átgondoltam volna Izabella átrángatta Olivért hozzá és egy kést szorított a torkához. Azt mondta, ha nem adom fel magam, akkor Olivért megöli. Mit tehettem volna?! Megadtam amit kért!
Ekkor a kést Olivér gyomrába döfte!
Ne!!!!!!! Kéken kezdett izzani a szemem és az egész testem. Az utcán egy hatalmas hurrikán söpört végig. Utána elkezdtem őt tűzgolyóval lőni. Addig lőttem ameddig össze nem esett.
Gyorsan odafutottam Olivérhez.
- Ne! Ez nem történhet meg! - kiabáltam, majd kitört belőlem a zokogás.
Nem tudom mit csináltam, de Olivér elkezdett kéken fényleni, míg később egy fehér fénysugár vakított el minket pár pillanatig.
- Ez képtelenség! Ilyet csak a királyi család örökösei képesek! - képedt el. - Várjunk! Hány éves is vagy? - kérdezte.
- Tizenöt, miért?
- Csak azért ,mert akkor te Lord Hermannak a lánya vagy! A trónörökös! - hajolt meg előttem, amitől kicsit zavarba jöttem.
Hazavittem Olivért.
Otthon a padláson szerencsére megtaláltam a régi ágyamat, így oda fektettem le. Lefele menet Louis-szal találtam szembe magam.
- Tudod Gréta én visszatérek a kastélyba - mondta fennhangon ,de én se voltam az amolyan nefelejtsvirág.
- Tőlem aztán mehetsz! De eggyet ne felejts! Én betartom az ígéretemet, hogy ember leszel! - montam.
Utána elváltunk.
Ahogy Louis elment fél órával azután jött Becky.
- Figyi a tegnapi miatt bocsánat! Nem volt jogom, hogy beleszóljak! - mondta.
- Á! Semmi baj, csak Louis mindenen felhúzza magát és egy kicsit kiakadtam. Én kérek bocsánatot! - mosolyogtam rá.
- Hát igen, mindig ilyen volt világéletében! - vigyorgott.
Utána elkezdtünk dumálni csajos dolgokról, mihelyt észbe kaptunk ,már éjfél volt. Gyorsan elköszöszöntünk majd azon kezdtem filózni, hogy nagyon jó barátra tettem szert
smile hangulatjel
Olivér másnapra sem kellt fel, kezdek aggódni érte.
Ma iskola van, szóval öltöznöm kell.
Az iskolában már tuti, hogy utálnak, mert az asztalomra rá írták : ,,Menj el ebből a suliból vagy ha nem nem állunk jót magunkért!'' Erre én ráirtam válaszul hogy ,,Még ha piros hó hull is akkor sem fogok elmenni''
A mai napom ezekből álltak az iskolában: A táblára egy elég csúnya szóval írták fel a nevem , a jegyzeteimet széttépték, a szekrényemet feltörték és legalább 1 kiló használt rágóval bekenték, bezártak a klotyóba és a táskámat a wc-be dobták.
A helyzethez képest elég nyugodtan kezeltem mindezt. Nem kezdtem el lángolni és nem emelkedtem a levegőbe.
A szobámban rajzolgattam, amikor valaki elkezdte dobálni kövel az ablakomat. Kinéztem.
Izabella volt az.
- Beengedsz? - kérdezte.
-Gyere! - vezettem fel a padlásra ,ahol Olivér is volt.
- Nagyon sajnálom, ami tegnap történt! De komolyan!
- Figyi! Megtörtént és túltettem magam rajta. Megbocsátok! - mosolyogtam rá kedvesen.
- Köszönöm! Azon agyaltam tegnap óta, hogy segitek neked legyőzni a bátyámat. Ismerem és tudom mik a gyenge pontjai. Segíthetek. Mit szólsz benne vagy?
Kicsit haboztam, de rábólintottam.
Beszélgettünk vagy 1 órát mikor felült Olivér és ezt kiabálta:
- Vigyázz Gréta!
Mi meg elmeséltük neki azokat az alkalmakat amikor ő ki volt ütve.
20.rész
- Gréta!! Ki ez a fiú az ágyadban?
Most komolyan, olyan jó én szeretett édesanyám éles hangjára ébredni! Kinyitottam a szemem és...Olivérrel találtam szembe magam. O-ó!!
Anya megfordult, gondolom keresett valamit, de mire visszafordult Olivérnek már nyoma sem volt. Szegény anya meg csak állt ott értetlenűl.
grin hangulatjel
- M...Mi ez? Az előbb még itt feküdt az ágyadban egy fiú!
- Fiú? Anya, nézz körbe! Nincs itt semmilyen fiú! - mosolyodtam el.
- De én láttam! Tisztán láttam, hogy ott feküdt melletted egy fiú!
Sóhajtottam eggyet.
- Figyelj, anya! Ha itt is lett volna egy fiú, képtelenség, hogy egy tized másodperc alatt eltűnik! - érveltem, mire elbizonytalanodott.
- Igazad van! Sajnálom kincsem! - és ezzel ki is ment a szobámból.
Huhh! Ezt megúsztam. Hála Olivér gyorsaságának!
smile hangulatjel
Végre hétvége van! Hosszú volt ez a hét!
Délután Olivér visszajött és elhívott sétálni. Olyan jó érzés volt kéz a kézben sétálni az emberek közt. A vámpír és az alakváltó. Hm... Valójában mi ősellenségek vagyunk, mégis egy pár.
- Na? Anyukád megnyugodott? - mosolygott Olivér.
- Ahha, elég könnyen túltette magát a dolgon!
- Öhm...valójában az a hülyegyerek, aki tegnap nekiszorított téged a falnak, mit akar tőled? - kérdezte.
Igazából már vártam, hogy mikor kérdezi meg.
- Semmit, meg akarja keseríteni az életemet. Csak sajnos nem igazán megy neki! - vigyorogtam önelégűlten.
- Ha megint bántani próbál, csak suttognod kell a nevemet, és már ott is leszek! - kacsintott majs, szorosan átölelt.
Azt hittem, hogy ez a délután csak rólunk fog szólni, de tévedtem. Megjelent egy nemkívánatos személy. A boszorka! Az a bűn ronda boszorkány.
- Komolyan?! - vontam fel a szemöldökömet.
- Brendon nagyúr nagyon nagy jutalmat ajánl a te megölésedért! Nem foglak futni hagyni! - mondta azon a jellegzetes boszorkány hangján.
Ezek szerint, akkor most megint meg kell védenem magamat. Használtam az erőmet, és elég hamar megfutamodott a banya.
- Hé alakváltó! Elég jól használod már az erődet! - lökte meg a vállam Olivér.
- Hát, a sok gyakorlás meghozta a gyümölcsét! - mosolyogtam.
- Gréta?! - kiabálta valaki. Hátrafordultam és egy nagyon csinos, kb. 27 éves nő integetett felém. A fekete hajában vörös csíkok voltak, pont, mint nekem.
- Öhm...ismerjük egymást? - kérdeztem.
- A nagynénéd vagyok! A tűz erejét birtoklom! - felelte.
Hogy mi? A nénikém?
- Hogy hívnak?
- Izabella. Tudtommal neked is van valamilyen erőd.
- Igen, alakváltó vagyok! - feleltem büszkén.
Izabellának hirtelen megváltozott az arckifejezése, már nem volt kedves a mosolya, sőt már egyenesen vicsorgott. Azta. Ekkor megjelent Cleo. "Menekűlj Gréta, ő az ellenséged!!"
- Akkor mégsem a nagynéném? - kérdeztem Cleo-tól.
"De az, csak ő ellenség! Nem tudom, ez hogy lehet!"
Hú ezekszerint megint használnom kell az erőmet. Kezdem megszokni. Hát akkor lássuk ki a jobb, kedves nagynéném! wink hangulatjel
Most komolyan, olyan jó én szeretett édesanyám éles hangjára ébredni! Kinyitottam a szemem és...Olivérrel találtam szembe magam. O-ó!!
Anya megfordult, gondolom keresett valamit, de mire visszafordult Olivérnek már nyoma sem volt. Szegény anya meg csak állt ott értetlenűl.
grin hangulatjel
- M...Mi ez? Az előbb még itt feküdt az ágyadban egy fiú!
- Fiú? Anya, nézz körbe! Nincs itt semmilyen fiú! - mosolyodtam el.
- De én láttam! Tisztán láttam, hogy ott feküdt melletted egy fiú!
Sóhajtottam eggyet.
- Figyelj, anya! Ha itt is lett volna egy fiú, képtelenség, hogy egy tized másodperc alatt eltűnik! - érveltem, mire elbizonytalanodott.
- Igazad van! Sajnálom kincsem! - és ezzel ki is ment a szobámból.
Huhh! Ezt megúsztam. Hála Olivér gyorsaságának!
smile hangulatjel
Végre hétvége van! Hosszú volt ez a hét!
Délután Olivér visszajött és elhívott sétálni. Olyan jó érzés volt kéz a kézben sétálni az emberek közt. A vámpír és az alakváltó. Hm... Valójában mi ősellenségek vagyunk, mégis egy pár.
- Na? Anyukád megnyugodott? - mosolygott Olivér.
- Ahha, elég könnyen túltette magát a dolgon!
- Öhm...valójában az a hülyegyerek, aki tegnap nekiszorított téged a falnak, mit akar tőled? - kérdezte.
Igazából már vártam, hogy mikor kérdezi meg.
- Semmit, meg akarja keseríteni az életemet. Csak sajnos nem igazán megy neki! - vigyorogtam önelégűlten.
- Ha megint bántani próbál, csak suttognod kell a nevemet, és már ott is leszek! - kacsintott majs, szorosan átölelt.
Azt hittem, hogy ez a délután csak rólunk fog szólni, de tévedtem. Megjelent egy nemkívánatos személy. A boszorka! Az a bűn ronda boszorkány.
- Komolyan?! - vontam fel a szemöldökömet.
- Brendon nagyúr nagyon nagy jutalmat ajánl a te megölésedért! Nem foglak futni hagyni! - mondta azon a jellegzetes boszorkány hangján.
Ezek szerint, akkor most megint meg kell védenem magamat. Használtam az erőmet, és elég hamar megfutamodott a banya.
- Hé alakváltó! Elég jól használod már az erődet! - lökte meg a vállam Olivér.
- Hát, a sok gyakorlás meghozta a gyümölcsét! - mosolyogtam.
- Gréta?! - kiabálta valaki. Hátrafordultam és egy nagyon csinos, kb. 27 éves nő integetett felém. A fekete hajában vörös csíkok voltak, pont, mint nekem.
- Öhm...ismerjük egymást? - kérdeztem.
- A nagynénéd vagyok! A tűz erejét birtoklom! - felelte.
Hogy mi? A nénikém?
- Hogy hívnak?
- Izabella. Tudtommal neked is van valamilyen erőd.
- Igen, alakváltó vagyok! - feleltem büszkén.
Izabellának hirtelen megváltozott az arckifejezése, már nem volt kedves a mosolya, sőt már egyenesen vicsorgott. Azta. Ekkor megjelent Cleo. "Menekűlj Gréta, ő az ellenséged!!"
- Akkor mégsem a nagynéném? - kérdeztem Cleo-tól.
"De az, csak ő ellenség! Nem tudom, ez hogy lehet!"
Hú ezekszerint megint használnom kell az erőmet. Kezdem megszokni. Hát akkor lássuk ki a jobb, kedves nagynéném! wink hangulatjel
19.rész
Másnap reggel iskola előtt odajött hozzám Louis.
- Tegnap mit csináltál? - tette fel újra a kérdést.
- Közöd? - vontam fel a szemöldökömet.
- Elég nagy közöm van hozzá! - mondta , közben Becky is megjött.
- Már megmondtam: törödj a magad dolgával! Vagy éppen csőrözz a barátnőddel!
- Hé hé! Srácok hagyjátok abba!
- Te ebbe ne szólj bele! - mondtam neki, mire ő besértődött és elment.
- Most örülsz?!- kérdezte Louis.
- A legnagyobb mértékben! - feleltem majd elindultam a suliba.
Az iskolában egyre többen kezdtek beszólni nekem.
- Mit nézel? A csodára vársz, ami nálad soha nem jön? - röhögött egy lány.
- Igen, várom hogy szünj meg létezni, de sajnos még nem sikerült.
- Hé! Te lány vagy mi is vagy..!! - mondta egy zöld (?) hajú fiú.
- Esetleg ne hozzak neked egy hányós zacskót , nagyon zöld a fejed!
Szóval elég jól telt a napom!
Az órák után haza akartam menni de a kapuban valaki utamat állta... Zoli volt az. Tovább akartam menni de nem engedte.
- Mit akarsz? - kérdeztem unottan.
- Téged! - vigyorgott és odanyomott a falnak.
- Àlljál már le! Engedj el! - ordítottam rá.
Olyan mocskos gondolatai voltak hogy felül múlták a legvadabb és legrosszabb gondolataimat is!
Megakart csókolni de én lefejeltem őt. Majd a fejemet is odanyomta a falnak.
Csak ennyit tudtam kinyögni:
- O...Olivér! SEGÍTS!!!!!
Ekkor egy erős kéz ragadta meg a karom és húzott el Zolitól. Olivér volt az!!!
- Mit képzelsz?! Mit csinálsz a barátnőmmel?! - ordibálta rá.
Tényleg azt mondta hogy a barátnője vagyok? A barátnője vagyok!!!!!
- Nyugi van csak egy kicsit szórakoztam! - kacsintott rám.
- Perverz földönkívüli!
Ekkor Olivér neki esett Zolinak és ott ütötték egymást. Nem tehettem semmit. Nem tudtam. Nem is mertem.
Végül sikerült valahogy, elrángatnom Olivért, mert különváltak. Zolinak volt egy nagy lila monoklija a szeme alatt ,Olivérnek pedig lettek sebei.
- Jó hogy tudtad uralni a vámpírénedet. Gyere otthon lefertőtlenitem neked! - mondtam neki.
Olivér mentett meg engem! Kijelenthetem : SZERELMES VAGYOK.
Otthon lefertőtlenítettem neki a sebeit majd mind a ketten lefeküdtünk aludni.
- Tegnap mit csináltál? - tette fel újra a kérdést.
- Közöd? - vontam fel a szemöldökömet.
- Elég nagy közöm van hozzá! - mondta , közben Becky is megjött.
- Már megmondtam: törödj a magad dolgával! Vagy éppen csőrözz a barátnőddel!
- Hé hé! Srácok hagyjátok abba!
- Te ebbe ne szólj bele! - mondtam neki, mire ő besértődött és elment.
- Most örülsz?!- kérdezte Louis.
- A legnagyobb mértékben! - feleltem majd elindultam a suliba.
Az iskolában egyre többen kezdtek beszólni nekem.
- Mit nézel? A csodára vársz, ami nálad soha nem jön? - röhögött egy lány.
- Igen, várom hogy szünj meg létezni, de sajnos még nem sikerült.
- Hé! Te lány vagy mi is vagy..!! - mondta egy zöld (?) hajú fiú.
- Esetleg ne hozzak neked egy hányós zacskót , nagyon zöld a fejed!
Szóval elég jól telt a napom!
Az órák után haza akartam menni de a kapuban valaki utamat állta... Zoli volt az. Tovább akartam menni de nem engedte.
- Mit akarsz? - kérdeztem unottan.
- Téged! - vigyorgott és odanyomott a falnak.
- Àlljál már le! Engedj el! - ordítottam rá.
Olyan mocskos gondolatai voltak hogy felül múlták a legvadabb és legrosszabb gondolataimat is!
Megakart csókolni de én lefejeltem őt. Majd a fejemet is odanyomta a falnak.
Csak ennyit tudtam kinyögni:
- O...Olivér! SEGÍTS!!!!!
Ekkor egy erős kéz ragadta meg a karom és húzott el Zolitól. Olivér volt az!!!
- Mit képzelsz?! Mit csinálsz a barátnőmmel?! - ordibálta rá.
Tényleg azt mondta hogy a barátnője vagyok? A barátnője vagyok!!!!!
- Nyugi van csak egy kicsit szórakoztam! - kacsintott rám.
- Perverz földönkívüli!
Ekkor Olivér neki esett Zolinak és ott ütötték egymást. Nem tehettem semmit. Nem tudtam. Nem is mertem.
Végül sikerült valahogy, elrángatnom Olivért, mert különváltak. Zolinak volt egy nagy lila monoklija a szeme alatt ,Olivérnek pedig lettek sebei.
- Jó hogy tudtad uralni a vámpírénedet. Gyere otthon lefertőtlenitem neked! - mondtam neki.
Olivér mentett meg engem! Kijelenthetem : SZERELMES VAGYOK.
Otthon lefertőtlenítettem neki a sebeit majd mind a ketten lefeküdtünk aludni.
18.rész
Komolyan! Brendon nagyúr hány "embert" fog még megbízni az én kivègzésemre? Előszö Edgárdot a feketeruhás vámpírt, aztán meg ezt a bűn ronda boszorkányt. Megáll az eszem!
Na mindegy.
Hazafele elgondolkoztam azon, hogy két srác is bejön nekem, de egyikkel sem vagyok együtt. Louis az elvan a kis szellem barátnőjével, Olivér meg....hát Olivér megkérte, hogy legyek a barátnője, de nemet mondtam. Miért is mondtam nemet?? Ahh...
frown hangulatjel
Szerintem ezt már nem hozhatom rendbe. Habár még lehet, hogy igen. Olivérrel hazafele sétáltunk, de egyikünk se szólt egy szót se. A házunk előtt megálltunk. Benéztem az ablakomon a szobámba (nem volt nehéz, mivel a szobám ablaka pont az utcára néz), mire a lábam a földbe gyökerezett. L...Louis és...Becky...csókolóztak. Ezek szerint ember a szellemmel nem tud érintkezni, de szellem a szellemmel igen. Hm...ez nem jó!
- Gréta! Jól vagy? - kérdezte, de amint meglátta ő is azt, amit én, a vállamra tette a kezét. Az érintésétől megborzongtam. Ahhww... - Szerintem menjünk, sétáljunk egyet!
Bólintottam, majd elindultunk. Olivér egy totál ismeretlen helyre vitt. Miivel sötét volt, olyan sokat nem láttam.
- Hol vagyunk? - érdeklődtem.
- Egy barlangban. Kiskoromban ez volt az én menedékhelyem.
- Miért? - kerekedett ki a szemem.
Menedékhely? Lehet bántották kiskorában?
- Tudod én sem voltam egy amolyan minta gyerek. Tizenhárom testvérem volt és mind sok éven át láthatatlannak vélt. Én voltam a legkisebb. Sok sebbet ejtettem mindenkin, akivel épp voltam...tudod, az erőm miatt. Egylány sem akart velem lenni, de aztán jöttél te...
Ekkor elmosolyodtam, megragadtam a kezét és ezt sugtam a fülébe:
- Gyere menjünk innen! - erre rábólintott.
Elvitt vacsorázni majd hazakísért. A kapuban megkérdezte:
- Tudom hogy már kikosaraztál, de még lehet nálad esélyem? Lennél a barátnőm?
- Igen! - vigyorogtam majd közelebb jött hozzám és...és MEGCSÓKOLT!!!! Nagyon jó érzés volt! Mikor elköszöntünk egymástól bementem a szobámba ahol egy dühös arc fogadott.
- Hol voltál? - esett nekem Louis.
Most az neki nem tök mindegy?
- Valahol!
- Azzal az Olivér gyerekkel voltál, igaz? - tette csípőre a kezét, ami elég nevetségesen nézett ki!
grin hangulatjel
- És ha igen, akkor mi van?
- Tudod mit? Nem érdekel, hogy mit csinálsz! De egy kérdésre még válaszolj! Összejöttél vele?
- Igen, de mi vagy te? Az apám? - vontam fel a szemöldökömet. - Szerintem inkább foglalkozz a saját életeddel! - és ezzel lezártnak nyilvánítottam a vitát.
Furcsa módon, most nem hallottam meg a gondolatait...de szerintem jobb is.
Nem tudtam másra gondolni, csak Olivérre! Meg a csókra! Ahhhwwww.....
Azért csodálom, hogy anya nem hallja, hogy folyton beszélek. Meg hogy nem visz pszichológushoz, amiért suli után egyből bezárkozom a szobámba és beszélgetek Louis-szal, de persze anya Louis-t se nem hallja és se nem látja így azt hiheti, hogy magammal beszélgetek.
Na mindegy.
Hazafele elgondolkoztam azon, hogy két srác is bejön nekem, de egyikkel sem vagyok együtt. Louis az elvan a kis szellem barátnőjével, Olivér meg....hát Olivér megkérte, hogy legyek a barátnője, de nemet mondtam. Miért is mondtam nemet?? Ahh...
frown hangulatjel
Szerintem ezt már nem hozhatom rendbe. Habár még lehet, hogy igen. Olivérrel hazafele sétáltunk, de egyikünk se szólt egy szót se. A házunk előtt megálltunk. Benéztem az ablakomon a szobámba (nem volt nehéz, mivel a szobám ablaka pont az utcára néz), mire a lábam a földbe gyökerezett. L...Louis és...Becky...csókolóztak. Ezek szerint ember a szellemmel nem tud érintkezni, de szellem a szellemmel igen. Hm...ez nem jó!
- Gréta! Jól vagy? - kérdezte, de amint meglátta ő is azt, amit én, a vállamra tette a kezét. Az érintésétől megborzongtam. Ahhww... - Szerintem menjünk, sétáljunk egyet!
Bólintottam, majd elindultunk. Olivér egy totál ismeretlen helyre vitt. Miivel sötét volt, olyan sokat nem láttam.
- Hol vagyunk? - érdeklődtem.
- Egy barlangban. Kiskoromban ez volt az én menedékhelyem.
- Miért? - kerekedett ki a szemem.
Menedékhely? Lehet bántották kiskorában?
- Tudod én sem voltam egy amolyan minta gyerek. Tizenhárom testvérem volt és mind sok éven át láthatatlannak vélt. Én voltam a legkisebb. Sok sebbet ejtettem mindenkin, akivel épp voltam...tudod, az erőm miatt. Egylány sem akart velem lenni, de aztán jöttél te...
Ekkor elmosolyodtam, megragadtam a kezét és ezt sugtam a fülébe:
- Gyere menjünk innen! - erre rábólintott.
Elvitt vacsorázni majd hazakísért. A kapuban megkérdezte:
- Tudom hogy már kikosaraztál, de még lehet nálad esélyem? Lennél a barátnőm?
- Igen! - vigyorogtam majd közelebb jött hozzám és...és MEGCSÓKOLT!!!! Nagyon jó érzés volt! Mikor elköszöntünk egymástól bementem a szobámba ahol egy dühös arc fogadott.
- Hol voltál? - esett nekem Louis.
Most az neki nem tök mindegy?
- Valahol!
- Azzal az Olivér gyerekkel voltál, igaz? - tette csípőre a kezét, ami elég nevetségesen nézett ki!
grin hangulatjel
- És ha igen, akkor mi van?
- Tudod mit? Nem érdekel, hogy mit csinálsz! De egy kérdésre még válaszolj! Összejöttél vele?
- Igen, de mi vagy te? Az apám? - vontam fel a szemöldökömet. - Szerintem inkább foglalkozz a saját életeddel! - és ezzel lezártnak nyilvánítottam a vitát.
Furcsa módon, most nem hallottam meg a gondolatait...de szerintem jobb is.
Nem tudtam másra gondolni, csak Olivérre! Meg a csókra! Ahhhwwww.....
Azért csodálom, hogy anya nem hallja, hogy folyton beszélek. Meg hogy nem visz pszichológushoz, amiért suli után egyből bezárkozom a szobámba és beszélgetek Louis-szal, de persze anya Louis-t se nem hallja és se nem látja így azt hiheti, hogy magammal beszélgetek.
17.rész
- Szóval Becky! Ti régóta ismeritek egymást? - kérdeztem.
- Igen! Mikor még éltünk, akkor nagyon jól ismertük egymást! - nézett rá Louisra.
- Hogy ismerkedtetek meg?
- Amikor eggyik nap alakváltóként járőröztem, amikor éppen egy troll támadta meg Becky-t. Szóval megmentettem és utána elkezdtünk járni... - mondta Louis.
- Bocsi nem akarom, hogy részletezzétek! - mondtam, majd kisétáltam az ajtón. Ezt hallottam Louistól : ,,Most mi lelte? Mit csináltam? ''
Ahogy kiléptem, anyukám támadott le.
- Valami baj van Gréta? Sokat zárkodsz be szobádba. - kérdezte aggódva.
- Kamaszkor - legyintettem ráfogva a kamaszkorra.
Becky-nek el kellett mennie, majd mi négyen elmentünk gyakorolni. Louis, Olivér, Cleo és én.
- Jó kikészítettünk pár bábut a rétre. Az a feladat hogy el kell találnod őket. - mondta Olivér.
Tőlem kb.10 méterre volt az első bábú. Céloztam, lőttem majd lerepült a bábu feje. Hmm...jót tett, hogy Edgárd sokszor harcba hívott.
A suliban mint mindig, most is kerültek a diákok. Egyik szünetben Zoli hangját hallottam meg a sulirádióból :
-Jobb ha kerülitek a vöröske Grétát, mert bolond! Tegnap is magában beszélt'' - mondta.
Ezen nem nagyon lepődtem meg, mivel látott engem.
Az iskolai életem amúgy is romokban hever. Szóval mindegy, hogy mit mondanak rólam. Szünetben odajött hozzám Zoli:
- Na mivan kerülnek? - vigyorgott gúnyosan.
- Téged mit érdekel? Amúgy nem kéne a barátnőddel foglalkoznod? - kérdeztem.
- Miről beszélsz? Csak azért hívtam el randira hogy vesszetek össze. Megfogom keseríteni az életed!
- Azt majd meglátjuk! - mondtam vigyorogva,
majd elmentem onnan a következő órámra.
Otthon Louis várt.
- Ma nem érek rá mert más dolgom van... -motyogta.
- Becky? - vontam fel a szemöldökömet.
- Igen... És járunk... - bögte ki végül.
Mi a?! Ezt én hamarabb miért nem tudtam?! Nyugi Gréta nyugi Gréta. Semmi sem történt! Inkább örüljél neki !
- Oké! Menj el vele romantikázni! Mi a fenéért is foglalkoznál velem. Na de örülök nektek, de ha nem gond én mentem! Viszlát. - csaptam be magam után az ajtót.
A réten Cleo és Olivér már várt.
Olivérrel gyakoroltunk vagy úgy fél órát ,utána hazakísért. Cleo elkezdett morogni a hátunk mögött valamit látott..
Hátrafordultunk és megláttam egy boszorkányt. Borzasztóan nézett ki és a vörösen világító szemei pont felém néztek. Cleo ráugrott és elkezdett harcolni vele. A boszorkány sok sérüléssel de elmenekült.
- Igen! Mikor még éltünk, akkor nagyon jól ismertük egymást! - nézett rá Louisra.
- Hogy ismerkedtetek meg?
- Amikor eggyik nap alakváltóként járőröztem, amikor éppen egy troll támadta meg Becky-t. Szóval megmentettem és utána elkezdtünk járni... - mondta Louis.
- Bocsi nem akarom, hogy részletezzétek! - mondtam, majd kisétáltam az ajtón. Ezt hallottam Louistól : ,,Most mi lelte? Mit csináltam? ''
Ahogy kiléptem, anyukám támadott le.
- Valami baj van Gréta? Sokat zárkodsz be szobádba. - kérdezte aggódva.
- Kamaszkor - legyintettem ráfogva a kamaszkorra.
Becky-nek el kellett mennie, majd mi négyen elmentünk gyakorolni. Louis, Olivér, Cleo és én.
- Jó kikészítettünk pár bábut a rétre. Az a feladat hogy el kell találnod őket. - mondta Olivér.
Tőlem kb.10 méterre volt az első bábú. Céloztam, lőttem majd lerepült a bábu feje. Hmm...jót tett, hogy Edgárd sokszor harcba hívott.
A suliban mint mindig, most is kerültek a diákok. Egyik szünetben Zoli hangját hallottam meg a sulirádióból :
-Jobb ha kerülitek a vöröske Grétát, mert bolond! Tegnap is magában beszélt'' - mondta.
Ezen nem nagyon lepődtem meg, mivel látott engem.
Az iskolai életem amúgy is romokban hever. Szóval mindegy, hogy mit mondanak rólam. Szünetben odajött hozzám Zoli:
- Na mivan kerülnek? - vigyorgott gúnyosan.
- Téged mit érdekel? Amúgy nem kéne a barátnőddel foglalkoznod? - kérdeztem.
- Miről beszélsz? Csak azért hívtam el randira hogy vesszetek össze. Megfogom keseríteni az életed!
- Azt majd meglátjuk! - mondtam vigyorogva,
majd elmentem onnan a következő órámra.
Otthon Louis várt.
- Ma nem érek rá mert más dolgom van... -motyogta.
- Becky? - vontam fel a szemöldökömet.
- Igen... És járunk... - bögte ki végül.
Mi a?! Ezt én hamarabb miért nem tudtam?! Nyugi Gréta nyugi Gréta. Semmi sem történt! Inkább örüljél neki !
- Oké! Menj el vele romantikázni! Mi a fenéért is foglalkoznál velem. Na de örülök nektek, de ha nem gond én mentem! Viszlát. - csaptam be magam után az ajtót.
A réten Cleo és Olivér már várt.
Olivérrel gyakoroltunk vagy úgy fél órát ,utána hazakísért. Cleo elkezdett morogni a hátunk mögött valamit látott..
Hátrafordultunk és megláttam egy boszorkányt. Borzasztóan nézett ki és a vörösen világító szemei pont felém néztek. Cleo ráugrott és elkezdett harcolni vele. A boszorkány sok sérüléssel de elmenekült.
16.rész
- Gréta! Tudod mit gondolok? Hogy te élvezed, amikor Zoli villog neked! - mondta Louis. Hogy mi??
- Mi? Ezt honnan veszed?? - kezdtem ideges lenni.
- Hogy honnan? Gréta, te mindig a középpontban akarsz lenni! Belehalnál, ha valami nem rólad szólna!
Hogy az a...!! Ökölbe szorult a kezem. Louis, pont Louis mond nekem ilyeneket? Ránéztem Olivérre, aki egyetértően bólogatott. Azt se tudja, hogy ki az a Zoli, de mégis bólogat. Ennyi! Nagyon mérges lettem. Erre lángolni kezdett az öklöm, a szemem világított, a hajam fénylett és mindez kèken. A levegő erőm is megjelet és felemelt a levegőbe. Hú! Tényleg kéne valami önkontroll.
- Hát tényleg nagyon hamar bedühödsz! Nem tudod kontrollálni az erődet! - mondta Louis.
Mi van? Akkor ez most..?
Elmúlt a lángolás, a fénylés és visszaereszkedtem a földre.
- Louis, mi volt ez az egész?
- Kipróbáltuk, hogy hány sértést bírsz el, ahoz hogy így bedühödj! - magyarázta Louis.
- Igen, és hát meg kell hogy mondjam, már az első sértésnél ökölbe szorult a kezed!
- Oh, na látjátok? Ezért kell segítenetek!
- Oké, holnap elmegyünk egy rejtett helyre, ahol gyakorolni fogod, azt hogy hogyan tartsd féken az erődet! - felelte Olivér.
Ekkor meghallottam Cleo-t. "Gréta! Nincs baj? Nem találtalak sehol, azt hittem, hogy Brendon nagyúr és Edgárd elraboltak!".
- Nyugi Cleo! Nincs semmi bajom, csak gyakorolnom kell az erőm fékentartását! - válaszoltam neki.
- Öhmmm...Gréta! Honnan van neked ez a farkasod? - kérdezte Louis.
- Ő itt Cleo és azt a megbízást kapta, hogy az én védelmezőm legyen! - feleltem.
- Fú, hát az nagyon jó! És milyen szép! - áradozott Olivér, mire Louis-szal furcsán meredtünk rá. - Most mi van? - vörösödött el, mire elröhögtem magam.
Elköszöntünk Olivértől és Louis-szal meg Cleo-val elindultunk haza. Útközben sokat beszélgettünk. Egyszercsak meghallottam valami zajt. Hátrafordultam ès egyből kiszúrtam Zoli rikítósárga cipőjét.
O-o! Vajon hallotta, amiket beszélgettem? Mindegy, majd holnap kiderűl a suliban!
Másnap a suliban kiderűlt, hogy Zoli minden egyes szót hallott.
- Na mi van vöröske? Jól elbeszélgettél magaddal tegnap? - gúnyolódott. Valami csoda folytán most nem szorult ökölbe a kezem, nem kezdett világítani a szemem és nem emelkedtem a levegőbe. Hmm...haladok.
- Most, hogy mondod...igen nagyon jó volt! Na most már húzzál innen! - vágtam oda neki, majd bementem órára. Szünetben bementem a mosdóba, hogy megigazítsam a hajamat. Kriszti és Anna is jött velem.
- Gréta! Képzeld, Zoli moziba hívott! Jobban mondva csak ennyit kiabált oda nekem: Hé cica, nincs kedved este elmenni nyomulni? - jött izgalomba Kriszti. Ahh... az én naiv kis barátnőm. Tudatnom kell vele, hogy Zoli nem akar tőle semmit.
- Kriszti, nem akarlak elkeseríteni, de Zoli nem akar tőled semmit! Csak kihasznál, hogy még eggyel több csajt sorolhasson azok közé, akivel már járt!
- Ezt nem hiszem el! Miért kell tönkre tenned? Féltékeny vagy, mert Zoli engem választott és nem téged! - vsattant fel hirtelen.
- Dehogy! Miért lennék féltékeny? Én csak... - kezdtem bele; de Kriszti közbe vágott.
- Tudod mit? Azt hittem, hogy mi barátok vagyunk! - mondta fagyos hangon, majd kiviharzott a mosdóból, Anna pedig szó nélkül követte.
Klasz...
Egész nap nem szólt hozzám, még rám se nézett. Ajajj...ez nagyon nem jó!
frown hangulatjel
Amikor beléptem a szobámba eléggé meglepődtem. Mivel nem csak Louis volt bennt, hanem egy szőke hajú szépség is.
- Őő... - ennyi tellett tőlem.
- Ó, szia Grèta! Ő itt Becky - mutatott a lányra. - Becky ő meg Gréta, alakváltó!
- Szia Gréta! Louis nagyon sokat mesélt már rólad! - mondta Becky.
- Ez furcs! Rólad még nem mesélt!
- Gréta! Ő a volt barátnőm! - közölte Louis.
Mi van???! Hogy a volt barátnője??
15.rész
Reggel Louis-szal találtam szembe magam. Mosolygott. Hála istennek! Végre olyan, mint régen!
A suliban odajött hozzám Zoli:
- Mit akarsz megint? - sóhajtottam.
- Ki mondta ezt? Ja tudom már a vörös fejű Gréta. Ugye nem gondoltad komolyan, hogy ha befested a hajadat akkor menőbb leszel? - gúnyolódott.
- Nem is... - lenyeltem a mondat végét, mert úgy sem hinné el ha azt mondanám hogy nem is festettem be. - Te meg mit képzelsz? Csak ide jösz és nekem papolsz?! Szállj magadba! -mondtam
Zoli elment de ezt hallottam a gondolatából: ,,Csak játszom vele aztán szépen dobom!'' Annyira mérges lettem hogy a szemem kéken világított és egy erős szél söpört végig a folyosón. Pár szekrénysor fel is borult. Jaj ezt ne!!!! Nem tudom fékentartani az erőmet, Louisnak és Olivérnek segítenie kell ez ügyben.
Gyorsan mentem az órámra, hogy ne rám fogják a történteket.
Órák utánhazamentem. Amikor hazaértem Louis azzal az ellenállhatatlan mosolyával fogadott. Bementünk a szobámba és beszélgettünk. Utána kínos csönd lett. Louis szakította félbe a csöndet:
- És...mival a vámpír sráccal?
- Á! Csak a haverom! Tegnap mondtam neki hogy nem akarok kapcsolatot. - mosolyogtam.
Ezt hallottam a gondolataiból: ,,Végre!!!! Van esélyem még! Most örömömben..." Utána jött rá, hogy hallom a gondolatait. Ebben az is besegített, hogy vigyorogtam, mint a vadalma.
Majd egy kicsit áttértünk a gondomra: hogy nem tudom uralni az erőmet! Megbeszéltük,
hogy majd ha Olivér is velünk lesz, akkor bővebben kitárgyaljuk ezt.
Délután elvittem Cleo-t sétálni, közben beszélgettünk gondolatban.
- Akkor most neked van valamilyen erőd? - kérdeztem.
- Igen, a szél erővel rendelkezem, de még fejlesztenem kell sok gyakorlással.
- Nekem is ez volt az erőm! - mondtam, de
láttam hogy valamibe nagyon belemerült.
- Tudod... Én a királyi családnál szolgáltam és engem választottak ki hogy a kishercegnőnek a segítője legyek. A kishercegnő is a szelet birtokolta. Mostanra eltelt 15 év. - mondta.
Ott rájöttem hogy az álmom nem a fejem buta kis szüleménye ,hanem valóban megtörtént!!
- Állítólag még él de nem tudják hogy hol van. - mondta. - És a címere a kék sárkány.
Kék sárkány...kék sárkány...Hmm...Valahonnan ismerős. De nem tudom ,hogy honnan.
Elmentünk oda, ahova más nem talál meg és megmutattam, hogy mit tudok csinálni az erőmmel: kéken kezdett el világítani a szemem és az öklöm és a hajam elkezdett kéken lángolni. Ez még csak hangyán ,mert közben használni kezdtem a levegő erőmet és az felemelt a levegőbe. Akkor csodálatosan éreztem magam. Minden gondom megszünt és a világ is. Csak én és az erőm voltam. Mikor befejeztem Cleo rákezdte.
- Hú!!! Nagyon régen láttam ilyen erős erejű alakváltót!
Erre én...
- Csak én is most jöttem rá, hogy ilyet is tudok: bámultam a kezemet.
Végtére is alakváltó vagyok!
Cleoval hazamentünk. Azt tervezem, hogy holnap megmutatom Louis-nak azt, amit az előbb Cleo-nak
Már éjfél volt mikor az ágyba bedőltem.
A suliban odajött hozzám Zoli:
- Mit akarsz megint? - sóhajtottam.
- Ki mondta ezt? Ja tudom már a vörös fejű Gréta. Ugye nem gondoltad komolyan, hogy ha befested a hajadat akkor menőbb leszel? - gúnyolódott.
- Nem is... - lenyeltem a mondat végét, mert úgy sem hinné el ha azt mondanám hogy nem is festettem be. - Te meg mit képzelsz? Csak ide jösz és nekem papolsz?! Szállj magadba! -mondtam
Zoli elment de ezt hallottam a gondolatából: ,,Csak játszom vele aztán szépen dobom!'' Annyira mérges lettem hogy a szemem kéken világított és egy erős szél söpört végig a folyosón. Pár szekrénysor fel is borult. Jaj ezt ne!!!! Nem tudom fékentartani az erőmet, Louisnak és Olivérnek segítenie kell ez ügyben.
Gyorsan mentem az órámra, hogy ne rám fogják a történteket.
Órák utánhazamentem. Amikor hazaértem Louis azzal az ellenállhatatlan mosolyával fogadott. Bementünk a szobámba és beszélgettünk. Utána kínos csönd lett. Louis szakította félbe a csöndet:
- És...mival a vámpír sráccal?
- Á! Csak a haverom! Tegnap mondtam neki hogy nem akarok kapcsolatot. - mosolyogtam.
Ezt hallottam a gondolataiból: ,,Végre!!!! Van esélyem még! Most örömömben..." Utána jött rá, hogy hallom a gondolatait. Ebben az is besegített, hogy vigyorogtam, mint a vadalma.
Majd egy kicsit áttértünk a gondomra: hogy nem tudom uralni az erőmet! Megbeszéltük,
hogy majd ha Olivér is velünk lesz, akkor bővebben kitárgyaljuk ezt.
Délután elvittem Cleo-t sétálni, közben beszélgettünk gondolatban.
- Akkor most neked van valamilyen erőd? - kérdeztem.
- Igen, a szél erővel rendelkezem, de még fejlesztenem kell sok gyakorlással.
- Nekem is ez volt az erőm! - mondtam, de
láttam hogy valamibe nagyon belemerült.
- Tudod... Én a királyi családnál szolgáltam és engem választottak ki hogy a kishercegnőnek a segítője legyek. A kishercegnő is a szelet birtokolta. Mostanra eltelt 15 év. - mondta.
Ott rájöttem hogy az álmom nem a fejem buta kis szüleménye ,hanem valóban megtörtént!!
- Állítólag még él de nem tudják hogy hol van. - mondta. - És a címere a kék sárkány.
Kék sárkány...kék sárkány...Hmm...Valahonnan ismerős. De nem tudom ,hogy honnan.
Elmentünk oda, ahova más nem talál meg és megmutattam, hogy mit tudok csinálni az erőmmel: kéken kezdett el világítani a szemem és az öklöm és a hajam elkezdett kéken lángolni. Ez még csak hangyán ,mert közben használni kezdtem a levegő erőmet és az felemelt a levegőbe. Akkor csodálatosan éreztem magam. Minden gondom megszünt és a világ is. Csak én és az erőm voltam. Mikor befejeztem Cleo rákezdte.
- Hú!!! Nagyon régen láttam ilyen erős erejű alakváltót!
Erre én...
- Csak én is most jöttem rá, hogy ilyet is tudok: bámultam a kezemet.
Végtére is alakváltó vagyok!
Cleoval hazamentünk. Azt tervezem, hogy holnap megmutatom Louis-nak azt, amit az előbb Cleo-nak
Már éjfél volt mikor az ágyba bedőltem.
14.rész
Én igazából egy démon vagyok. Az ősszüleim is azok voltak. Békességben éltünk, ameddig a vámpírkirály le nem rohanta a földünket! Mostanra én maradtam utoljára." - mondta gondolatban a farkas.
- Még egy ok arra hogy végezzek Brendon
nagyúrral!!!!! Te vagy az utolsó démon? Hmm.. Pont, mint én! Èn vagyok az utolsó alakváltó! Amúgy hogy hívnak? - kérdeztem tőle.
- A nevem Cleo!
Nagyon sokat mesélt Cleo a régi életéről. Néha-néha megsimiztem az a selymes bundáját!
Csöngettek. Ez meg ki lehet? Tudtommal nem várunk vendégeket. Kimentem ajtót nyitni és hát az a személy állta küszöbön, akit a....nem is mondom hova kívánok.
- Szia Grétuka! Mizu? - kacsintott Zoli vigyorogva. -.-
- Mit akarsz? - kérdeztem szárazon.
- Tisztázzuk a dolgokat!
- Miféle "dolgokat"? - vontam fel a szemöldököm.
- A kettőnk dolgát! - mutatott először rám, aztán magára, közben az arcán mindvégig ott volt az a levakarhatatlan vigyor.
- Mondd!- forgattam a szemeim.
- Mi lenne, ha te meg én...
- Ezt most felejtsd el! - vágtam közbe. - Soha nem lesz te meg én!
- Mer? Nézz már rám! Engem akar a suli összes csaja! Nehogymár pont te utasíts vissza! - hirtelen nagyon lenéző lett a hangsúlya.
- Ez van! - mondtam tömören, majd becsaptam az orra előtt az ajtót. Chh...még hogy ő meg én.
Nagyon kezd nyugtalanítani az, hogy Louis eltűnt. Hirtelen eszméletlenül fájni kezdett a fejem. Egy újabb látomásom volt, amiben... amiben a fekete ruhás - Edgárd - fogva tartja Louis-t. A látomás megint csak pár másodpercig tartott, de azért azt még meg tudtam jegyezni, hogy hol vannak. Ott, ahol legelőször találkoztam Edgárddal, a sikátorban.
- Cleo!! Gyere! Menjünk a sikátorhoz, mert Louis veszélyben van!
Soha nem bocsájtanám meg magamnak, ha bármi is történik Louis-szal. De...ha Louis szellem, akkor Edgárd hogy tudta elfogni? Nem értem.
Cleo-val rohantunk, ahogy csak tudtunk. Amikor odaértünk, Louis-t nem láttam sehol.
- Hol van??!! - rontottam neki Edgárdnak.
- Csak nem őt keresed! - mutatott fel egy nagy dobozt, amiben...Louis nyomorgott. Sok gomb volt rajta. Azt hiszem sejtem, hogy mit művel a doboz a szellemekkel.
- Engedd el!!!! - ordítottam.
- El engedem, ha te meg cserébe át adod az erődet.
- Nah arról álmodhatsz! - feleltem, majd egy gyors mozdulattal, meg egy erős szélfuvallattal kivertem a kezéből a dobozt. - Cleo, kapd el!
Ekkor lépteket hallottam meg. Hátra fordultam és...egy magas, izmos, középkorú férfit pillantottam meg.
- B...Brendon nagyúr! É... Én nem tehetek róla, nagyon ügyesen használja az erejét, ahoz képest, hogy nemrég szerzett róla tudomást! - magyarázkodott Edgárd.
- Te mihaszna! Nem lehet rád bízni semmit? Mindent elbaltázol? - hörögte Brendon nagyúr.
Hmm....szerintem most jobb ha én távozok.
- Psz! Cleo! Hozd a dobozt! - súgtam a védelmezőmnek.
Útközben kiengedtem Louis-t.
- Gréta...én nagyon sajnálom, hogy úgy felkaptam a vizet múltkor. - kezdte Louis. - Nem volt jogom! És nagyon köszönöm, hogy eljöttél megmenteni! - nézett a szemembe.
- Bárhova elmentem volna megmenteni téged!
- Köszönöm! - mosolygott rám. Ahww...ott helyben majdnem elolvadtwm a mosolyától.
A kapunk előtt nem más várakozott, mint Olivér.
- Szia! Hát te? - kérdeztem mosolyogva.
Louis szó nélkűl felment.
- Kérdezni szeretnék valamit! - nézett a szemembe. - Khmm....leszel a barátnőm alakváltó?
Mi a...?? Ez most komoly??? De...nem, nem lehet! Most nagyon sok dologra kell koncentrálnom, megszerezni az összes erőt, begyűjteni az összetevőket...
- Olivér....nagyon szeretnék, de... Ebben a helyzetben most nem szeretnék barátot! Remélem megérted! - megszorítottam a kezét, majd elindultam befele. Útközben meghallottam a gondolatait: "Mit szúrtam el?!"
Szomorú voltam, de másra kell koncentrálnom! Nem fér bele még egy pasi is. Sajnos....frown hangulatjel
- Még egy ok arra hogy végezzek Brendon
nagyúrral!!!!! Te vagy az utolsó démon? Hmm.. Pont, mint én! Èn vagyok az utolsó alakváltó! Amúgy hogy hívnak? - kérdeztem tőle.
- A nevem Cleo!
Nagyon sokat mesélt Cleo a régi életéről. Néha-néha megsimiztem az a selymes bundáját!
Csöngettek. Ez meg ki lehet? Tudtommal nem várunk vendégeket. Kimentem ajtót nyitni és hát az a személy állta küszöbön, akit a....nem is mondom hova kívánok.
- Szia Grétuka! Mizu? - kacsintott Zoli vigyorogva. -.-
- Mit akarsz? - kérdeztem szárazon.
- Tisztázzuk a dolgokat!
- Miféle "dolgokat"? - vontam fel a szemöldököm.
- A kettőnk dolgát! - mutatott először rám, aztán magára, közben az arcán mindvégig ott volt az a levakarhatatlan vigyor.
- Mondd!- forgattam a szemeim.
- Mi lenne, ha te meg én...
- Ezt most felejtsd el! - vágtam közbe. - Soha nem lesz te meg én!
- Mer? Nézz már rám! Engem akar a suli összes csaja! Nehogymár pont te utasíts vissza! - hirtelen nagyon lenéző lett a hangsúlya.
- Ez van! - mondtam tömören, majd becsaptam az orra előtt az ajtót. Chh...még hogy ő meg én.
Nagyon kezd nyugtalanítani az, hogy Louis eltűnt. Hirtelen eszméletlenül fájni kezdett a fejem. Egy újabb látomásom volt, amiben... amiben a fekete ruhás - Edgárd - fogva tartja Louis-t. A látomás megint csak pár másodpercig tartott, de azért azt még meg tudtam jegyezni, hogy hol vannak. Ott, ahol legelőször találkoztam Edgárddal, a sikátorban.
- Cleo!! Gyere! Menjünk a sikátorhoz, mert Louis veszélyben van!
Soha nem bocsájtanám meg magamnak, ha bármi is történik Louis-szal. De...ha Louis szellem, akkor Edgárd hogy tudta elfogni? Nem értem.
Cleo-val rohantunk, ahogy csak tudtunk. Amikor odaértünk, Louis-t nem láttam sehol.
- Hol van??!! - rontottam neki Edgárdnak.
- Csak nem őt keresed! - mutatott fel egy nagy dobozt, amiben...Louis nyomorgott. Sok gomb volt rajta. Azt hiszem sejtem, hogy mit művel a doboz a szellemekkel.
- Engedd el!!!! - ordítottam.
- El engedem, ha te meg cserébe át adod az erődet.
- Nah arról álmodhatsz! - feleltem, majd egy gyors mozdulattal, meg egy erős szélfuvallattal kivertem a kezéből a dobozt. - Cleo, kapd el!
Ekkor lépteket hallottam meg. Hátra fordultam és...egy magas, izmos, középkorú férfit pillantottam meg.
- B...Brendon nagyúr! É... Én nem tehetek róla, nagyon ügyesen használja az erejét, ahoz képest, hogy nemrég szerzett róla tudomást! - magyarázkodott Edgárd.
- Te mihaszna! Nem lehet rád bízni semmit? Mindent elbaltázol? - hörögte Brendon nagyúr.
Hmm....szerintem most jobb ha én távozok.
- Psz! Cleo! Hozd a dobozt! - súgtam a védelmezőmnek.
Útközben kiengedtem Louis-t.
- Gréta...én nagyon sajnálom, hogy úgy felkaptam a vizet múltkor. - kezdte Louis. - Nem volt jogom! És nagyon köszönöm, hogy eljöttél megmenteni! - nézett a szemembe.
- Bárhova elmentem volna megmenteni téged!
- Köszönöm! - mosolygott rám. Ahww...ott helyben majdnem elolvadtwm a mosolyától.
A kapunk előtt nem más várakozott, mint Olivér.
- Szia! Hát te? - kérdeztem mosolyogva.
Louis szó nélkűl felment.
- Kérdezni szeretnék valamit! - nézett a szemembe. - Khmm....leszel a barátnőm alakváltó?
Mi a...?? Ez most komoly??? De...nem, nem lehet! Most nagyon sok dologra kell koncentrálnom, megszerezni az összes erőt, begyűjteni az összetevőket...
- Olivér....nagyon szeretnék, de... Ebben a helyzetben most nem szeretnék barátot! Remélem megérted! - megszorítottam a kezét, majd elindultam befele. Útközben meghallottam a gondolatait: "Mit szúrtam el?!"
Szomorú voltam, de másra kell koncentrálnom! Nem fér bele még egy pasi is. Sajnos....frown hangulatjel
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)